Vajon anyai szeretet hianya miatt erzem azt hogy semmire se vagyok jo? Mit tegyek?
Kisse bonyolult a helyzetem de megprobalok roviden irni. Elnezest ekezetem sajnos nincsen.
Az a helyzet hogy anyukammal nagyon nem jo a viszonyunk, es sajnos nem tudok tovabb lepni. Erre a problemara nem tudtam egyedul megoldast talalni, anyukam tagadasban el, igy pszichologus segitsegere van szuksegem. Ami igen csak draga es havonta osszesen egy alkalmat tudok megengedni. De nem is akarom annyiban hagyni hogy majd a doktorno osszeszedi a lelkem darabjait en is szeretnek valamit tenni hogy konyebb legyen az eletem.
Az a nagyon regi helyzet all fenn hogy nem tartom magam eleg ertekesnek. Gyakran erzek feltekenyseget ok nelkul. PL parom aki rettenetesen szeret elmondta hogy az egyik hires filmbeli szereplo holgy mennyire tetszett neki mikor gyerek volt. Rendesen szerelmes volt a szinesznobe. En kivancsi voltam persze hogy nezett ki a holgy es megneztem. Hat egy kicsit rosszul lettem mert ugy ereztem en a nyomaba sem erek. De kerem szepen hulye en sem vagyok minek hasonlitgatom magam en ahhoz a szinesznohoz. Miert erzem ezt? Napokig ki sem ment a fejembol. Paromnak van egy nagyon regi barati kapcsolata egy fiatal lannyal aki gyonyoru. En nem szoltam semmit de titokban tudom hogy parom valaha szerelmes volt a lanyba es egy kicsit ez is rosszul erint. Ezzel is volt hogy napokig nem aludtam. Paromnak mondtam hogy ne emlegesse annyit azt a holgyet meg a vegen azt fogom gondoli h felnivalom van. Annyit mondott h miert feltekenykedek. Ami rosszul esett hiszen nem kertem egyebet csak h ne folyton rola beszeljen. Sose egy rossz szavam nem volt hiszen baratok nem banom. Ami rosszul esik az az hogy en nem erzem magam ertekes embernek vagy szepnek pedig mindenki mondja h szep vagyok es az alakom is jo. Valahogy megsem hiszem el. Es hat igy kilyukadunk oda hogy anyukam sosem dicsert meg vagy ismert el. Nem ereztem azt a fajta csodas szeretetet amit anyukak adnak. (teny hogy nem mindegyik anyuka ad.)
Nem akarom az anyukammal a fejemben leelni az eletem es azt gondolni ha neki sose volt jo szava masnak sem lesz. Szeretnem ha ez megvaltozna. Es nem akarom azt gondolni hogy masok jobbak. Miert nem tudok en orulni magamnak? Mit rontok el? Hasonlo eset valakinel? Tanacs? Barmi jol jon. Koszonom.
29/n
Elöször is, ha Tényleg folyton a nőről beszél a barátod, az nem normális (Te írtad: " csak h ne folyton rola beszeljen"), akkor ott van valami gáz. Ha csak elferdíted a valóságot, akkor majd ezen is dolgozz, hogy ne görbísd el a dolgokat, amikor vázolod őket. De ezt teszed például akkor is, amikor magadról véled állítani, hogy Semmire se vagy jó.
Igen, az anyai szeretet hiánya miatt érzed, amit érzel. Teljesen normális hogy az ilyen fajta hiányok ide vezetnek felnőtt korban. Tök jó dolog, hogy foglalkozol ezzel és ilyen jól összeállt a fejedben. Nagyon jó ötletnek tartom, hogy segítséget kérsz, tök sokat fog segíteni. Ha esetleg elsőre nem is sikerül megfelelő szakembert találnod, szerintem keress tovább.
Emellett javaslom, hogy olvass a neten, nézz videókat pszichológiai témákban, nem is feltétlenül csak a szülői szeretettel kapcsolatban, mert más témákban szerzett ismereteket is be tudjuk kapcsolni a saját életünk megítéléséhez. Én mondjuk nemrég Feldmár András videókat néztem, nagyon szimpatikus fazon, szeretem amikor valaki nyugodt barátságossággal adja elő a mondandóját, nem vádaskodó stílusban mint pl.. Csernus. TÖk jó könyv még a mérgező szülők. Biztos van sok másik, de én ezt ismerem, és nekem nagyon jót tett.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!