Miért utálom az embereket?

Nem vagy kamasz veletlenul? :)

Véleményem szerint nem kell kamasznak lenni ahhoz,hogy az ember ne kedveljen mindenkit.Mellesleg,akinek 8-10 éve van állandó barátsága,az a mai világban már tartósnak mondható - szerintem.Nem negatív gondolkodás feltétlenül,ha vkinek nem a szíve csücske minden ember.Legalább megkíméli magát egy csomó felesleges csalódástól,amit azon emberek okozhatnak,akiket nem szeretünk,s ilyenformán kevésbé vagyunk elnézőek,megbocsátóak velük szemben.Inkább vállalja fel valaki ezen érzését,minthogy képmutató legyen másokkal szemben.

Ha most 17 vagy,néhány év,és teljesen belefásulsz abba,hogy nem vagyunk egy boldog,derűs,jóindulatú társadalom (sőt...de ezt hagyjuk),ér egy-két csalódás pont olyan emberek miatt,akik nem mennek át a szűrődön (nem véletlenül),mert ezeket nem tudod mindig elkerülni/kikerülni (lásd:munkahely,ahol nem Te választod meg feltétlenül a munkatársaidat),kiégsz,aztán hirtelen erőt kapsz,mert látod magad körül,hogy "ki mint él,úgy ítél",mégjobban ragaszkodsz az igazi értékekhez,és emberekhez.De jópár erőpróbát ki kell addig még állnod,mert az átlag ember nem kedvelik a mai napig sem,ha valaki nem tartozik bele a "nagy maszlagba",ennek ellenére híres széthúzó társadalmunk van kis,és nagy dolgokban egyaránt.Ha egyszer majd kijutsz külföldre,meg fogod tapasztalni a különbséget;én csak ezt tudom mondani.

Ha van két barátnőd, akkor nem utálod az embereket. Az emberek 1/3-ának 0 barátja van, ennyit arról, hogy neked kevés-e. Szerintem nem embergyűlölő vagy, hanem realista. A bulikat és a nagy társaságot az emberek kb. fele nem szereti, bár sokan közülük úgy tesznek, mintha szeretnék, mert azt hiszik, az a "normális", és azt kell utánozni.

Nem tudhatjuk hogy kit utálunk és kit nem elvégre lehet hogy olyan fájdalmat okoztak amire örökké emlékezni fogsz. Például nekem van két hülye barátnőm vagyis cak voltak de nem tudok elszakadni az egyiktől.