Úgy érzem kezdek depresszióba esni?
Jön a borús ősz-tél, egyedül vagyok a gyerekkel mert a férjem egy külföldi munkát választott.
Én ezt abszolút elleneztem és féltem tőle.
Bár van célunk, egy saját ház, és valamit valamiért ő azt választotta, természetesen felnézek rá és nem hibáztatom de egyedül egy gyerekkel nagyon nehéz nekem.
Nincs egy kis nyugalom egy kis én idő és ez az ami hiányzik.
Kislányom az a típus aki nagyon eleven, mindig azt lesi mit tud rosszalkodni, mikor tud számára veszélyes dolgokat művelni. Az hogy csendben nyugton eljátszom, babázzon nagyon ritka. Akaratos és makacs.
Havonta 1 2 alkalommal előtör belőlem ez a zavarodottság, főleg ha látom a szomszéd menyét hogy neki bezzeg milyen jó természetesen csak kívülről tűnik annak. De együtt a család, a 2 éves gyerek bölcsibe a néhány hónapos gyereket beadja az anyósnak és tud menni szépítkezni, vásárolni esetleg főzni.
Anyós az sosem jön, anyukám az itt van ugyan de ő is csak 2 havonta viszi el egy picit.
Ráadásul hol őt hol apukámat kell vinni orvoshoz, szinten gyerekkel felszerelkezve.
Lehet hogy elenyésző problémák ezek és biztosan nem én vagyok az egyetlen akinek problémája van mert mindenkinek van sajnos csak most jelen helyzetben úgy érzem betelt a pohár.
Néha elgondolkodom a férjemen is hogy de jó nyugodtan tud fürdeni, enni eltud menni pl horgászni nekem meg max annyi az én időm hogy nyugodtan eltudok mosogatni.....
Kérlek adjatok egy kis pozitív üzenetet/feltöltődést, virtuális ölelést mert most nagy szükségem lenne néhány jó szóra.
válasza:
válasza:Hát, ha ez vigasztal én is nagyon nehezen viselem az én idők hiányát és már meg is bolondultam volna, ha néha nem lenne segítségem. De így is tudom, hogy miről beszélsz és én pl. az alvásidőmből veszem el a feltöltődésre való én időt, amikor a gyerek végre nagy nehezen elaludt, akkor van egy kis nyugalmam és összefüggő pár órám arra, hogy valami olyasmit csináljak, ami kikapcsol ahhoz, hogy ne zuhanjak depresszióba.
Hiányzik az alvás, viszont sokat segít az így szerzett én idő és nyugalom.
Minden tiszteletem az egyedülálló anyáké, akik még nem bolondultak meg, KVA NEHÉZ A SZÜLŐSÉG! És senki nem tudta előre, hogy ennyire kiszívja az embert. Mert sokan csak azt látják, hogy otthon vagy a gyerekkel, de jó neked, közben meg a budira nem tudsz úgy ráülni, hogy valaki ne üljön az öledbe, ami cuki, csak egy idő után nagyon kiéget a reggeltől késő éjszakáig tartó figyelem és közben a házimunka, amit megint nehéz úgy végezni, hogy a gyereknek minden baja van és nem haladsz vele.
Szerintem sokkal könnyebb volt, amikor még munkahelyen dolgoztam, mert ott letelik a műszak. Otthon viszont non-stop van és a bezártságtól is meg lehet bolondulni.
Szép dolog az anyaság, az ember imádja a gyerekét, de szerintem senki sem tudta előre, hogy mire is vállalkozik valójában, amikor gyereket vállalt, és mennyire fogja megviselni az nem látható előre és nem vagyunk egyformák....
Szóval sorstárs: ezúton küldöm neked virtuális ölelésemet és kitartást kívánok!
Egy gyerek sok örömet is jelent, csak még azt érjük meg!
😂
válasza:Mekkora gyerek? -heti egyszer add be családi napközibe pár órára. Vagy legyen egy alkalmi bébiszittered.
Járj el vele társaságba,programokra vagy menjenek néha hozzátok barátok.
Anyukád csak 2 havonta viszi el. Kérted hogy vigyázzon rá gyakrabban?
Köszönöm szépen a válaszokat!
Anyukámat sem merem megkérni hogy gyakrabban legyen vele mert neki is sok a teendője, vagy dolgozik most pedig egy műtét után van.
Sajnos barátaink nincsennek egy van de ők elköltöztek. Ez is hiányzik hogy senki nem jön hozzánk se a párom rokonai sem az enyémek. Mindenki elfoglalt elvan a levében.
Családi napközi nincs a közelemben sajnos ez egy kicsi város.
Az hogy kimenjünk nem opció. Nagyon drága az albérlet és ahhoz meg kevés a fizetés. Ha kimennénk az a pénz amit félreteszünk azt elvinné az albérlet ráadásul mint mondtam itt vannak a szüleim akiknek szüksége van a segítségemre hogy elvigyem őket orvoshoz, vásárolni és egyebek.
A kislányom egyébként 2 éves elmúlt szóval pár hónap és óvoda és tudom hogy az is nehéz lesz neki és nekem is egyaránt viszont addig is ki kell bírjuk. Főleg neki mert sajnos ha ez a kis depi rám tör akkor előtör belőlem a gonosz, olyankor előfordul hogy rá kiabálok vagy ha már annyira rossz mint ma akkor hagytam sírni és bent hagytam a szobába hátha lenyugszik persze ez sem segített... Bár ez még nem fordult elő csak ma.
Próbálom őt szórakoztatni, udvarra megyünk játszani, sétálni esetleg játszótér de nehéz.
Van amikor semmi nem zavar pont -beszélgettem a párommal aki megjegyezte hogy 2 napja csak nevettem mikor 3 nagy doboz játékot kiborított ma meg hogy 1 -nél is kiborultam. Mondtam neki is hogy nem egyformák a napok. Mai rettenetes volt . Valószínűleg a holnapi meg nagyon jó lesz merthogy így szokott lenni. Csak csalódok ilyenkor magamban is hogy miért rajta toltom ki a feszültséget
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!