Elvesztettem a hitemet. Mit tegyek?
Egy ideje egész értelmetlennek látok mindent. Nem érzem magam depressziósnak, tudok jókedvű lenni, nem akarok öngyilkos lenni, ezt így az elején letisztázom. Viszont, egy ideje valami megfordult bennem. Régebben elég spirituális beállítottságú voltam, sok mindenben hittem, pl reinkarnációban.
Aztán pár hónapja eljutotam valahogy odáig, hogy minden, amit az emberek kitaláltak arról, hogy mi van a halál után, csak maszlag, azért, hogy önmagukat nyugtassák, és hogy valójában ha meghalunk, meghalunk, és ennyi, nincs tovább.
Ezt azért írtam le, mert feltételezem emiatt értelmetlen számomra újabban minden, emiatt az érzés miatt - hogy ha úgyis eltűnünk innen mindannyian nem is olyan sok idő múlva, akkor ugyan mi értelme akármin is fáradozni, dolgozni, harcolni, akármit egyáltalán csinálni? :(
Belekerültem ebbe a negatív gondolatspirálba.. gondolom lesz, aki azt fogja válaszolni, a szeretet, az a lényeg, az adja a dolgok lényegét. De az a helyzet, hogy attól félek, én nem szeretek igazán senkit, és azt is, hogy igazán én sem voltam fontos soha senkinek. Ezt most nem nyavalygásból írom, meg hogy hú de sajnálom magamat, de tényleg ezt érzem (attól függetlenül, hogy azért körül vagyok véve emberekkel és vannak barátaim).
Azt is írhatnátok, hogy kezdjek bele új dolgokba - épp most kezdtem bele egybe.
De minden mögött mégis mindig ott húzódik a gondolat, hogy mindez csak időhúzás, úgyis meghalunk. És tök közömbös vagyok minden iránt.
Megőrültem?
Hogyan jöjjek ki ebből a negatív gondolkodásból?
L/25
Felnőttél.
Ez lehet szomorú dolog: ha nem tudsz mit kezdeni a helyzettel - VAGY kihozhatsz ebből jót is, ha tényleg fel tudsz nőni a helyzethez.
TE melyiket szeretnéd?
Az a legnagyobb baj, hogy hülyeség az egész amit itt összehordtál...nem bántásból, csak őszinte vagyok és talán kicsit bunkó is...
Gondolj bele mi értelme sütni 1 finom kaját, ha a végén elfogy? Mi értelme elmenni nyaralni, szórakozni, találkozni másokkal, ha úgy is vége? Minek ismerünk meg új embereket, dolgozunk munkahelyen, csinálunk bármit, ha egyszer mindennek vége?
Az életet élvezni KELL és nem elszenvedni a halál utáni boldogságért, mint sokan mondják. Persze ki miben hisz.
Mellette ezt az üzenetet min írtad ki? A ruhád honnan van? és még sorolhatnám?
Olyan emberek keze nyoma van a mindennapjaidban akik már több tíz, száz, ezer éve halottak! Régen nem élnek mégis olyan alkottak életükben amit még sokáig használunk, sőt lehet még ezek év múlva is 1-1 ilyen dolog nagy vonalakban meglesz, vagy épp inspirál egy új elmét.
Ha a te életed annyi, hogy élsz és meghalsz, közben semmi élet, semmi maradandó, akkor tényleg értelmetlen az egész életed. Lehet még nyomot sem hagysz másokban, csak létezel...
Ha értelmet akarsz adni az életednek az csakis rajtad áll! Segíthetsz másoknak, találhatsz ki új dolgokat, inspirálhatsz másokat ebben...rajtad áll mit hozol ki az életedből és a halálod előtt visszatekintve mondhatod e azt, hogy "boldog vagyok, hogy ilyen életet éltem".
A hited helyreállítása a megoldás.
Érvek Isten létezése mellett:
1.valóságban is történnek csodák-megbízható forrásból halottam,hogy látott csodát(olyan csoda,ami,hasonló Krisztuséhoz) és,gondolj az álmokra.Nem látod bennük néha a jövőt?
2.Próféciák
Emlékezz Krisztus próféciái közül legalább egyre!Jönnek majd keletről és nyugatról, északról és délről, és helyet foglalnak az Isten országában.
Látod,tudta előre,hogy mennyien fognak hinni benne!
3.Jelenések könyve
4. https://www.gyakorikerdesek.hu/kultura-es-kozosseg__vallaskr..
5.Az apostolok életüket adták az igéért.
Remélem,ennyi elég volt!Ha nagyon muszáj tudok írni valami olyat,ami,szerintem nagyon megszilárdítja a hited,de,csak,akkor,ha még nem hiszel!
Üdvözlettel:valaki
szerintem nem a szektázás fogja rendbe hozni az életedet
én sem hiszem semmilyen szekta agymosásában, nincs szükségem kitalált istenségekre a boldogsághoz
persze megértem ha valaki ebben leli meg a nyugalmat és hinni akar ilyenekben, szektázik, templomba jár, de nem feltétlen szükséges a boldog élethez!
szia! Talán még figyeled a kérdést... igaz több éves, de talán ha igen, akkor kérlek jelezz vissza. Én is átmentem ezen. Csak nekem depresszióval és kiégéssel járt együtt. Pszichiátrián is voltam emiatt többek között.
Abszolút megértelek!!! - Én nagyon akartam hinni az életben, istenben, boldog akartam lenni aztán az élet azt mondta, hogy nem! Neked ez nem jár. Megjártam a poklot, poszttraumás stressz is rám tőr néha. (A Gimis éveim se voltak a legjobbak.) Egy szó mint száz, mint valami fáradt gyurma, úgy váltam le isten kezéről. Úgy érzem azóta is ennek kb 4-6 éve mintha teljesen értelmetlen lenne minden. Nem találom azt a derűs ízt mint régen, kölyökkoromban. Elvesztettem mindenben a bizalmam. Átértékeltem a vallást is, s inkább tradícióként kezelem mint tényleges valóságként. Elfáradtam, ebbe is egyébként. Fáradt vagyok annyira hogy a nap nagyobb részében alszom, de a helyzet nem lett jobb. Ennyi az élet. Remélem azért te jobban vagy, ha gondolod beszélhetünk!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!