Miért találok ki nem valós történeteket és személyeket magamnak?
Mindig kitalálok valamilyen történetet, amibe esetleg még kérdést is tudok belecsempészni. Ezeket legtöbbször ide, a gyakorira írom ki.
Van, hogy 16 éves lány vagyok, de van, hogy 45 éves férfi.
Különféle szituációkat vázolok fel és élem bele magam.
Természetesen tisztában vagyok vele, hogy ez nem helyes, hiszen ezzel csak rabolom mind a saját, mind a kedves válaszolók idejét is.
Bár hozzáteszem, érdekelnek a vélemények, kommentek, tehát nem feleslegesek a válaszok, mindet elolvasom.
A történeteken nem szoktam töprengeni, mindig beugrik egy, ha akarom, ha nem.
Kb fél-1 óránként születik egy új személy, akinek a nevében írok. És mondom, teljesen bele tudom magam élni a szerepébe, amíg tart a kérdés kiírása.
A másik, ami talán egy kicsit elvontabb, hogy a való életben is szeretek más embert játszani. Hátránya, hogy csak a saját nememben tudok alakítani.
Pl. van, hogy blézert veszek fel magassarkúval és egy laptoppal beülök egy kávézóba. Ebédszünetes irodistát, vagy fontos embert játszok.
Vagy esetleg szakadt trikót veszek fel tornacipővel és egy bmxszel lógok a deszkapályán.
Vagy pedig iskolatáskával, írószerben kapható nagy rajztömbbel a kezemben, vagy épp egy gitártartóval sétálok a városban.
Ha időm engedi, kicsípem magam és komolyzenei koncertekre, hangversenyekre is eljárok. Néha tudok olcsón jegyeket szerezni.
Nem tudom megfogalmazni mit érzek akkor, amikor a kávézóban/étteremben/koripályán/koncertteremben ülök.
Egyszerűen jól esik és van egy elégedettségérzésem.
Ilyenkor magabiztos vagyok és nagyszerűen érzem magam a bőrömben.
Érdekelne, miért csinálom ezt. Mitől alakul ez ki?
Ismerkedtem már meg így emberekkel.
Akkor spontán összedobtam egy teljes életrajzot magamról, nem esett nehezemre.
Elmeséltem melyik cégnél dolgozok, milyen beosztásban.
Vagy melyik iskolába járok, milyen szakra. Vagy hogy melyik kollégiumban lakok. És panaszkodom, milyen sok óránk van...
A pályán is beszélgetek a fiatalokkal.
Versenyszinten bringáztam, de már abbahagytam, mert elestem és eltört a medencém. Azóta csak a pályán szórakozok a dobozoknál és szeretek ezen bringán közlekedni, mert nosztalgikus.
Egy idős hölgy is mellém ült egyszer hangversenyen. Szünetben elkezdtünk beszélgetni. Ott is kitaláltam egy random nevet magamnak és egy történetet.
Még a neobarokk irányzatról is csevegtünk. :)
Valószínűleg egy erős tudatalatti elfojtásod van, amit a kitalált személyiségekben, az azokba történő beleéléssel oldasz fel magadban, miközben apró sikerélményeket kapsz, mintegy menekülve saját magad elől.
Enyhe disszociatív személyiségzavar, de még nem kóros, mert tudod hogy a fiktív személyiség nem valós.
A pontos okokat csak pszichoterápia során lehetne feltárni, bár nagyjából te is sejted mi az oka. Keress fel egy jó szakembert (olyat akinek van klinikai szakpszichológusi végzettsége is), hidd el nem lesz haszontalan befektetés!
Notórius hazudozó.. Asszem ez a jó kifejezés. A kitalált személyeid valakik. Gondolom akkor te senkinek érzed magad mert az hogy magad légy nem vonz. Nem szereted és nem tiszteled magad mi több tudomást sem veszel róla. Bár belül magad vagy, mégis olyankor a belsődet is másnak tulajdonítod, így esetleg ha a te belsődből eredne valami jó azt az alteregódnak tulajdonítod és lemondasz róla. Amikor pedig visszaváltozol akkor folyamatosan meglopod magad értékes érzésekkel mivel a jó eredményeidet az alteregód bőrével együtt veted le és dobod félre, neked pedig semmi marad holott egy rész téged illet.
Én nem tudnám ezt csinálni mert a hazugsággal magamat lopnám meg és herdálnám el folyamatosan a saját eredményeimet. Volt hogy alakítottam én is mást de az direkt megtévesztésből volt és nem amiatt hogy kiegészítsem magam.
Készítettem vaterára kamu profilt amiben ostoba tahónak adtam ki magam és nem vettem át azt a leütött árut amit a tőlem lopott képekkel az én ugyanolyan termékemet alá árazva kínáltak.
Volt amikor egy alternatív néven lévő facebook fiókommal játékot kezdtem és mindenki azon a néven szólított amit megadtam és hallgattam a nevemre. Persze egyéb adat vagy titkos volt vagy saját de semmiképp sem hamis.
Amúgy ha ennyire szeretsz színészkedni nem akarsz szegény intézetis lányt alakítani akinek nem telik lakbérre és velem a főbérlővel meg kéne beszélni a dolgot mert közeleg a hóvége? :D Kíváncsi lennék meddig mész el egy szerep kedvéért. :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!