Miért kötjük a személyeket zenékhez?

Érdekes kérdés, gondolkodtam rajta már én is, mert én is így gondolkodom:).

Körvonalakban:

Abban az adott időszakban, amikor pl.: megismerek valaki, vagy új kolléga jön, akkor épp "az" a szám megy, így később a számmal azonosítom őt.

Vagy:

Valakit megismerünk, és egy adott szám szövege, dallama Őt jellemzi, így kötöm a zenét az egyénhez.

A 2. kérdésedre válaszolva: mert az adott zenével jobban tudsz rá emlékezni, közelebbinek érzed mind az eseményt, mind egy adott embert, még ha fáj is:(.

A szomorúságnak is megvan a maga szépsége, hiszen az is egy érzés, és érezni valamit jó dolog. Inkább hallgatunk olyan zenéket, amiktől szomorúak leszünk, mint olyat, amitől nem érzünk semmit.

Bár tudom, hogy alapvetően nem ez volt a kérdésed lényege, és egyet értek az előttem szólóval: mert így könnyebben emlékszünk a zenéhez kötődő eseményre vagy személyre.

Nem tudom, pontosan milyen jellegű emlékekre gondolsz, de én általában jó dolgokat kötök zenéhez. Vegyünk például egy barátot/barátnőt, akivel van egy "közös számotok". Ha szakítotok, egy ideig biztosan nem hallgatod, ha mégis, szomorú leszel tőle. De nem azért, mert szomorú dologra emlékeztet. Arra emlékszel, hogy milyen boldog voltál, és a boldogság szomorú, ha épp nem éled át, mert akkor vágysz rá.