30 évesen az embernek még nem késő váltania?

Én soha nem gondoltam volna, hogy egyszer külföldön szeretnék élni.

Fiatalabb koromban amolyan tüzes, büszke magyar voltam, hogy jaj meg hú.

Aztán telnek az évek és az embernek szép lassan, de biztosan leesik a tantusz. Egyszerűen nem akarok ide tartozni. Nem akarom, hogy a leendő gyerekem itt szülessen meg, nem akarom, hogy magyar legyen.

Állítólag egy erős megérzésre érdemes hallgatni valamiért. Ez tényleg így van?

Mert ha én az érzéseimre hallgatok, akkor hamarosan nem itt leszek, hanem egy másik kontinensen, Amerikában.

Azt akarom kérdezni, hogy nem késő mindezt elkezdeni 30 évesen? Persze miért lenne...

Én tényleg megpróbáltam itthon mindent. Van egy diplomám, kitörölhetem vele. Az emberek bunkók, sőt gyökerek. Kipróbáltam magam ebben, kipróbáltam abban, de nem adja vissza a gyümölcsét.

Megtanultam a leckét, visszamondtam és nem kaptam meg érte a jutalmam. Nincs jövőm. Ez az igazság. Lehet magyarázni, hogy hát máshol is nehéz meg máshol sem kolbászból van a kerítés stb.

De jobban van kolbászból mint itt, én pedig azt látom.

Mi legyen? Én szerintem nem maradok itt. Ennek semmi értelme.