Miért tart mindenki rossz embernek, mert utalom a kutyákat?

Én imádom a kutyákat, de szerintem ettől nem vagy rossz ember. Bár az utálat elég erős szó. Ha arról van szó, hogy idegenkedsz tőlük, esetleg félsz, egyáltalán nem szereted őket, el sem tudnád képzelni, hogy kutyád legyen, az szerintem még nem utálat.

Az emberekben inkább ez a szó maga kelt ellenérzést, mert ebbe implicit módon beleképzeljük, hogy simán megtennéd, hogy belerúgsz ok nélkül egy kutyába, vagy bármilyen módon bántod őket. Ami nyilván (remélhetőleg :) ) baromság. Szóval szerintem a szóhasználattal van gond. Attól, hogy nem szereted a kutyákat nem vagy rossz ember.

Én a macskákat nem szeretem (kb. 25 éves koromig azt a szót használtam, hogy utálom a macskákat, de rájöttem, hogy igazából nincs bennem utálat, csak nem értem, hogy mit tudnak bennük szeretni az emberek).

Régen sok egzotikusnak mondott állatot tartottam. (kígyót, békát, gyíkot stb.) Az valahogy sokkal általánosabb és kevésbé vált ki megvetést az emberekből, ha valaki azt mondja, hogy utálja a kígyókat stb. Az sem utálat szerintem, hanem félelem, viszolygás stb., de sosem gondoltam volna, hogy rossz ember valaki ettől.

A kutya az esetek többségében család társ. Mivel társat is lakva ismeri meg az ember, ez igaz a kutyákra is. Aki szeretetet ad a kutyájának, sokszorosát kapja vissza. De: hihetetlenül érző lények, hatalmas lelkük van. Éppen olyan a lelki világuk, mint az embereké. Több helyen olvastam már, hogy kétlelkűek: egy állati lélekkel, és egy 3-4 éves gyermeki lélekkel rendelkeznek.

A tapasztalataim is ezt igazolják!

(Családi házunk telekkerítését az éj leple alatt megrongálta egy "rámenős" kutya fiú, két kutyalányunkat (anya-lánya) is megszeretgette. Szerencsére összesen csak 3 kis (fiú) kutyus született, pár nap eltéréssel. Az idős kutyimamának nem volt elég teje, az egy kisfia szinte elsorvadt. Párom javaslatára az elszeparált kosarakat egymás közelébe helyeztük, a leány kutyus gondosan felnevelte (etette) mamájának utolsó kicsinyét. Igazi élmény volt az az időszak.

A kisfiúkat elajándékoztuk, az idős kutyus nem sokára örökre elaludt. Az ifjabb anyuka tavaly karácsony előtt pár nappal (13-án) ment el örökre, tíz és fél éves korában, rövid, de súlyos betegségében megdöbbentő emberi reakciókkal. Igaz szeretettel, őszintén meghatódva tudok csak visszaemlékezni rá. Kutyát bántani? Vétek!