Furcsának találtok egy olyan tini lányt akinek nincsenek barátai és haverjai sem?

Én nem találom furcsának, én is ilyen vagyok. Pont most hagytam ott az eddigi társaságomat, mert megelégeltem, hogy mindenki csak ártani akar a másoknak, senki sem őszinte és nem lehetett bízni bennük, ha bármi bajuk volt én rögtön ugrottam segíteni, ők meg sosem álltak mellettem, ha szükségem volt rájuk.

Korábbról sincsenek barátaim, sajnos mindig sikerült ilyen társaságokat kifognom :S

A párom viszont nagyon sokat segít, mindig velem van és vigasztal, nélküle most nagyon ki lennék. Bár mostanában ismertem meg az ő barátait, ők nagyon kedvesek és jófejek velem, így könnyű feldolgozni, hogy csalódnom kellett a korábbi barátaimban.

17L

Na, vajon mit?

Nyitottabbnak kellene lenni. Barátkozni. Barátokkal elmenni bárhova sétálni, mozizni, bulizni, STB. Ezernyi dolgot, amit együtt tudtok csinálni. Ha ők nem hívnak, te hívd őket. Ez alapvető. Nem szabad várni a sült galambra, hogy a szádba repüljön.

Most nem kezdem el, hogy én is ilyen voltam régen blablabla. Már párszor leírtam. De én tudtam rajta változtatni. Ha nekem sikerült, bárkinek sikerülhet. A lényeg, hogy legyen önbizalmad, még akkor is, ha valójában nincs mire.

Hinned kell, hogy te is vicces vagy. Te is szép vagy. Te is nagyon jó fej vagy. És egy idő után tényleg igazak lesznek rád az alábbi dolgok.

Ha nem jönne össze egy barátság, ne görcsölj rajta, próbálkozz közben nyugodtan egyszerre több embernél.