Akkor is érvényes a házasság, ha fanyalogva mondok igent?

Hímr*ngyó, elírtam bocsánat.

A tényen nem változtat, hogy egy nyafogó senkiházi a kérdező.

Nevezzetek maradinak, de nekem egy életem van. Cseréljem el a lelkem a pénzre, mikor ugyanabba a földbe kerül a rózsadombi polgár és a csóró hajléktalan? Bocs, de inkább élem úgy az életem, hogy megélek mindent, nem adom el magam. Ha neked a ronda nő jut, de tele a zsebed... szíved joga, de ne feledd, a pénz elfogyhat, elhagyhat mielőtt élvezhetnéd a jót. Akkor hogy nézel tükörbe?

Van egy vicc is - hogy döntsd el megeszed a halom trágyát egyedül (csúnya nő - de mivel gazdag, mindezt egy aranytálról csipegeted), vagy a barátaiddal megosztod a habos tortát (snassz tányéron osztozhatsz egy bomba nővel több palival, ha olyan az erkölcsi tartása)

Mondjuk én a korábbi kommentemben sem ítélkeztem, de nem vagyok meglepődve, hogy ennyire anyagiasak lettek az emberek. Mindenki azt nézi, hogy a másik hol tart hozzá képest. Csak azt nem értem, ha gazdag, de csúnya nőt/férfihez akar elvenni/hozzámenni, miért kér itt megerősítést, illetve nem találna gazdag de szép/jóképű nőt/férfit? Nem lehet, hogy Te sem vagy hű de szép?

Aki pedig szerelemből házasodott, de megérti az anyagias indíttatásod, Ő miért nem a pénzes társat kereste? Mert bizony ellentmondásos az, hogy Te boldog szerelmes házasságpártiként, a számító, haszonlesőt erősíted lélekben. Amúgy tökmindegy mi az emberek véleménye, a lényeg az, hogy a mai világban már rég nem az a mérce, mint volt a szüleink idejében, akik 18-20 évesen elmentek egy albérletbe, hogy néhány éven belül nagycsaládosok legyenek. Mára mi maradt ebből? 2-3 gyerek több apától, a férfi eléri 40 évesen a biztosnak tűnő egzisztenciát és otthagyja az asszonyt, vagy a 40-hez közelítő feleség unja a banánt és a kis izgalomért leáll egy huszonéves dugógéppel...