20.: Lehet, megcsúszhattál valamin, nem volt barna?
Én 30 előtt tettem ilyet utoljára, elmentem megnézni az erdőszélét, gondoltam jön egy galamb is, aztán nem galamb volt. - vannak mélypontok az életben
1.
Szakiskolai OKJ-s képzésem első napján borzalmasan izgultam, így zuborgott egész nap a belem. Sajnos alapvetően idegeskedős vagyok, hasonló dolgok történnek minden alkalommal amikor új munkát találok, új helyre megyek stb. 1-2 óra után már annyira ki akart kéreckedni f**sás, hogy muszáj volt hazamennem (közel laktam az iskolához), mert ott nem akartam elmenni a budira. Kamuztam valamit hogy otthon hagytam a gyógyszerem, majd nehezen elindultam. Olyan volt mintha 100 kilós súlyokat emelnék, csak a s*ggly**kammal. Vissza kellett tartani, mintha egy léket kapott hajónak kellene bedeszkázni az oldalát. Elértem a panelig, közbe szólt fülesben a metál zene: VÉGRE. ITT A FINÁLÉ. De még volt előttem 4 emelet, gyalog. Minden egyes emeletnél majdnem becsöppent egy kis kávézacc, nem voltam rá büszke, de épphogy sikerült visszatartanom. Felértem a negyedikig, berontottam a budiba, LEHÚZTAM A GATYÁM, ráültem a WC-re és kétségbeesetten elengedtem magam, de már nem is tudtam volna tovább bent tartani a dolgot. A gáz csak az volt, hogy a WC fedele le volt csukva, így szétf*stam mindent. Lopakodva, csendesen feltakarítottam, mert mindenki itthon volt.
2. Exem fürdőszobájába (ahol a WC is volt), a konyhájukon keresztül lehetett eljutni. Ebben a konyhában tartózkodott a család minden egyes tagja, itt beszélgettek. Ők nem tudom hogy miért, de mindig nagyon gyorsan kijöttek a WC-ből, nekem meg épp akkor lehetett valami szoruláshoz hasonló élményem, mivel fél órán keresztül vergődtem a budin. Kérdezgették hogy bajom van e, én meg csak mondogattam hogy jól vagyok, jól vagyok. Végül nem is sikerült kiadni magamból semmit, de nagyon leizzadtam, és amikor kiléptem, mindenki nézett rám kétségbeesetten.
3. Mostani barátnőmnél még amikor összejöttünk, muszáj volt elmennem WC-re. Itt a folyosóról nyílik a budiajtó, és folyamatosan császkáltak meg mászkáltak meg mittomén, nekem meg ez így nehezen megy. Gondoltam már idegesít hogy itt ülök 5 perce és járkálnak, próbálok "nyomni" rajta egy nagyot, hátha kiesik a Medve László. A baj csak az volt, hogy egy gigantikus méretű fing kísérte ezt a folyamatot, amit utána még kisebb, apróbb szellentések dallama símogatott. Utána rám jött a cifra. Próbáltam visszatartani, de jött kifele, hangosan, zubogva. Szerencsémre barátnőm szülei nagyon lazák, és azon nevettek hogy milyet f**sok. :D Azóta nem gáz az ilyen.
"Mindenki csak akkor köhög a WC-n, ha nem akarják hogy rájuk nyissanak."
26.: "Medve László, dr. (Vámosgyörk, 1928. április 20. – Budapest, 2008. március 6.) magyar orvos, politikus, nyugalmazott miniszter, az MSZMP tagja. Szaktudását, tisztességét utódai közül azok se vonták kétségbe, akik a politikai paletta ellentétes oldaláról érkeztek." forrás: [link]
ui.: Nekem, még szűz, nőt sem látott férfiként egy vastagbéltükrözésen sikerült eligazgatnom az ágyéktakarót, majd felhelyezkednem a vizsgálóasztalra, erre a 35 éves forma asszisztensnő, amikor elfordul a Professzor, nem felhúzza az ágyéktakarót és megnézi a f@rk@m... Azt hittem besz@rok a döbbenettől, pedig két hónapja súlyos rekedésem volt...
Végül nem tettem.
Érdekes, viszont, hogy az asszisztensnőnek végig tátva maradt a szája vizsgálat közben... Miért? Nem tudom...
27!
Nem hiszem, hogy ilyen indíttatásból írta volna azt a nevet. :D
27-es:
Valóban nem ez volt az indíttatásom, ha ezt te most nem írod ide le, nekem eszembe sem jut. :D A környékükön szlengként terjedt el a kakilás "Maci Laciként", és ennek a túlzott, erősebb verziója a "Medve László". Nincs semmilyen politikai, emberi, vagy bármilyen erkölcsi összeköttetése senkivel, és semmivel.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!