Ha isten mindig velem van akkor, hogy tudnám rajta behajtani a lakbér felét?

Tőle kéne megkérdezned. De a békesség kedvéért ne írd nemecsekkel a nevét.

(Tulajdonneveket nagy kezdőbetűvel írjuk, írás óra, általános iskola 1. osztály.

Kedves kérdező!

Az igaz ugyan, hogy Isten mindig ott van veled az albérletben, de mégis igazságtalan volna a lakbér felét rajta követelni, hiszen nem fele-fele arányban osztoztok a lakrészen. Ő annyira szerény és alázatos, annyira összehúzza magát, hogy igazából észre se veszed. Nem szemetel, nem jár WC-re, nem fogyaszt sem vizet sem áramot, nem foglal helyet, nem kell kerülgetni, nem hangoskodik. Viszont sokat tudna segíteni, s aki ezt igénybe veszi, az mind jól tudja, hogy igazából ő tartozik neki.

Csak az létezik, amit létezőnek gondolsz.

Ha hiszel benne, hogy ott van veled, akkor ott lesz veled ha akarod, ha nem. Ha nem hiszel benne, akkor meg nem érdekel, hogy ott van-e vagy sem.

De fordítsuk vissza a kérdést. Ha Isten azaz a teremtő, történetesen nem egy személy, hanem maga az univerzum, akkor is követelnéd tőle a lakbért? Gondolom megérted, hogy akár az Istent, akár az univerzumot tartod mindenhatónak, a létedet neki köszönheted. Nem ő tartozik neked, hanem te neki. Bármelyik változatban is hiszel, se Istent, se az univerzumot nem tagadhatod meg, hiszen a léted függ tőlük.

Most már csak az a kérdés, hogy melyikben hiszel és/vagy melyikkel fér meg jobban egy szobában, mivel bármelyik is kedvesebb számodra, szabadulni egyiktől sem tudsz, hiszen benned léteznek.