Vicces, ciki storyk?

Minden hónapban van a városunkban kirakodóvásár. Hótaposót kerestem, erre felcsillant az eladó szeme.

Van itt minden kincsem, hótaposó, sártaposó, víztaposó, fostaposó!

Ám amikor megfordult... a nadrágján egy félreérthetetlen barna folt volt. Már értem a fostaposót...

L.kném a csajt az íróasztalon melóhelyen. A fiók kicsit nyitva van a zacsi belóg, az első lökésnél felkiáltok, jajjat.köööm!!! Rálöktem a fiókot. Még szerencse, a fiók fölött volt egy kis rés, aztán kihúztam a fiókot és kiszabadultam, de utána ez már elment a hangulatom az egésztől.

A másik haverral esett meg.

Motorral megy a körúton, egy nifo csajjal a háta mögött. A lány közben nem fér a bőrébe, ahogy átfogja a haver derekát, elöl elkezd keresgélni a nadrágban. lehúzza a zippzárat és kiveszi a lompost menet közben és játszani kezd vele. Addig nem is volt gond, amíg ment a forgalom, de a piros lámpa megfogott mindenkit. Balról állt a villamos, jobbról a busz és középen meg a f...om. ..mesélte a haver. El lehet képzelni mennyien ámultak azon amit láttak.

Ez valamikor ebben tanévben történt.

Vége a sulinak/tanításnak/.

Vártam a buszt a pályaudvaron a nagy tömeggel együtt. Jön/gurul be/ a busz szállok fel és csoda hogy volt hely a buszon de a kerék fölött. Leülök, már majdnem indul a busz erre jön egy részegebb, emberke, hát nem leült mellém XD. Tök büdös volt... Elhelyezkedik úgy hogy majd kiesik a székből.. Alszik valahol Inotánál felkel, elővesz egy pálinkás üveget/pálinkával együtt/ a kabátjából, iszik, alszik tovább.

Mondom, hogy mi lesz ha nem tudok leszálni és elmegyek Ajkáig. Felkelt majd mondtam neki hogy mindjárt szálok le, aztán kiengedett.

Akkor nem volt vicces, de így visszagondolva az.

Ez az eset már régebben történt.

Békásmegyerről biciklivel jártam be az Üllői-Bihari út kereszteződésénél a munkahelyemre reggel 6 órára. Áttekertem reggelente az Északi Összekötő-hídon és ott el a Tatai útig, aztán át a Rákosrendező Pályaudvar mellett a vasúti síneken az átjárón és onnan a Szőnyi úton mentem az M3-as felüljáró alatti részig, ahonnan a Mexikói úton mentem tovább.

Még a Szőnyi úton mentem elég messze a Mexikói úttól és valami furcsa büdi sz.r szagra emlékeztető nyomok szálltak a levegőben. Na, mondom magamban, itt valami pöcegödör vagy inkább kutyakaki bűzlik az út szélén. Na mindegy, annyira nem is érdekelt a dolog, mentem tovább az utamon, de a szag egyre durvább lett. Befordultam a Mexikói útra, de ott már szinte orrba vágott a bűz. Átmentem az M3-as felüljárója alatt, de addigra már nagyon-nagyon durva és elviselhetetlenül erős lett az a szag, szinte durván, bántóan erős. Kiértem a felüljáró alól és még borzalmasabban érződött. Kerestem a forrását mi bűzlik ennyire már ilyen utcahossz távolságból. Aztán megláttam amikor mellé értem.

Egy bő szoknyás idősebb paraszt asszony állt az út jobb szélén terpeszbe szét tett lábakkal a zöld bokrok előtt és a szoknyája fel volt húzva a felső testére. A harisnyanadrágja le volt tolva térd fölöttig és az asszony valamit a kezében fogva igyekezett a lábai között feszülő neylon harisnya szitaszerű ülep részén átpasszírozni egy barnás látszólag elég híg masszát, mint amikor valaki a paradicsomot igyekszik átgyömöszkölni a szita másik felére, már ami elég híg ahhoz, hogy a másik oldalán kijusson és a sűrűbb része felül maradjon.

Miközben elhaladtam mellette, néztem, jól látom-e a dolgot, de aztán igyekeztem minél előbb távol jutni onnan, mert kibírhatatlanul büdös és bántóan keserű és undorító volt a szag ott a környéken.

Amikor elértem az Erzsébetkirályné újánál lévő aluljáróig, még ott is erősen érződött az a bántóan keserű sz.r szag és elárasztotta még hosszú távon a környéket. Már alig tudtam levegőt venni, mert a több mint utcahossznyi szaghatástól telítődött az orrom és mindenem azzal a szaggal. Még jóval távolabb is éreztem a bűzt, de lehet, hogy az már csak az orromban maradt nyoma lehetett.

Itt volt a térképen jobbra, talán kicsit a felüljáró felé lehetett, ahol van egy kis beugró:

[link] ,19.0900631,3a,73.7y,160.49h,81.54t/data=!3m6!1e1!3m4!1sI3Rm1l_np2-EkTrPB5Qt6Q!2e0!7i13312!8i6656

Rettenetes "élmény" volt, senkinek nem kívánom!

Később azon gondolkodtam, hogy mit csinálhatott az az asszony mellette a földre letett vidékiekre jellemző kemény fosott kosarával (bocsánat, fonott) kosarával maga mellett.

Szerintem feljöhetett vonattal és ment vagy vásárolni, vagy eladni a kis falujában helyben termett zöldségét, de közben rá jött a ritkafofás. Azt már biztos nem adta el bármi is volt abban, mert ott közel s távol minden átvette az "illatot".

Aztán gondolkodtam, milyen tanáccsal lehetett volna neki segíteni..?

Ha oda dobok neki egy palack vizet, azzal csak azt értem volna el, hogy könnyebben átpasszírozza a tartalom híg részét, amíg a sűrűje a harisnyanadrág szűrő részén még mindig felül marad.

Erre mondják a kis vízzel adtam volna a sz*rnak egy pofont, de azzal sokat nem segített volna, mint ahogy a mondásban is ez a jelentése.

Aztán még út közben gondolkodtam tovább, milyen hasznos tanácsot adhattam volna neki..?

Esetleg azt, hogy ne azon dolgozzon, hogy szétválasztja jókora passzírozó mozdulatokkal a sűrüjét az alulra átfolyó ritkájától, hanem dobja le az egészet mert azzal biztos nem száll fel a vonatra. Vagy ha felszáll, akkor lesz egy üres vagonja ahol csak ő ül benne egyedül a f*s maradékában.

Ez teljesen komolyan megtörtént, nem színeztem ki és nem én találtam ki a történetet, hanem sajnos ez volt a valóság!

Sajnáltam szegény nénikét, amikor már túl jutottam azon a sokkon, ami az összesz*rt parasztnéni látványától ért engem.

Ennek a "fofos-nénis" történetnek ott volt a vége, de jártam arra még nagyon sokszor. Egy másik alkalommal meg egy kicsivel arrébb az úttesttől alig egy-másfél méterre a fűben feküdt egy nő és rajta egy férfi a nyári langyos hajnali időben. Arra már nem emlékszem biztosan, hogy sörös doboz vagy sörösüveg v. boros volt-e mellettük, de láthatóan be voltak jól b*szva és ott igyekeztek az imént emlegetett kifejezés gyakorlatiasabb formáját is kivitelezni, legalább is nagyon toszakodtak rajta.

Ez a második történet csak ennyi volt.

Nyilván, amikor beértem a munkába ott elmeséltem a történetet, talán csak mesének gondolhatták vagy elhitték-e azt nem tudom, de nem úgy ismertek, hogy csak úgy hülyeségeket beszélnék. Ez volt a valóság mindkét esetben.