Egy gyerek beszökött a házamba éjjel és megvert. Mit csináljak vele?
Elmesélem hogy volt.
Egyik éjjel kényelmesen szunyáltam az ágyamban, mikor egyszer csak furcsa hangra lettem figyelmes. Körül-belül hajnali 3 óra lehetett. A zaj olyan volt, mintha valaki fingana, aztán leesett egy tányér (?) a polcról, és hangos csattanással széttört. Na ezt már nem bírtam tovább, rendesen berezeltem, de erőt vettem magamon és egy kikapcsolt számítógép monitorral (mindig tartok egyet a párnám alatt a biztonság kedvéért) elindultam a konyha felé. Arra számítottam, hogy anyám lesz az, de aztán eszembe jutott, hogy egyedül élek. Úgyhogy ez nyilván nem lehetséges. Szóval mikor benéztem a konyhába, egy gyereket láttam, amint épp kétpofára zabálja a sót. Nem biztos hogy gyerek volt, mert kéken fénylett egy kicsit és az orrlyukaiból fény szűrődött ki. Nem volt szívem megütni, ezért ő ütött meg engem. Elájultam. Arra ébredtem pár óra múlva, hogy a budihoz vagyok kötözve, és a WC ajtó tárva nyitva. Pont kiláttam az előszobába, ahol a fura gyerek a kedvenc könyvemet olvasta, a KEDVENC SZÉKEMBEN! Ez már sok volt, és nem mondhatjátok, hogy türelmetlen voltam. A fogammal elrágtam a kötelet, és kiszöktem a budi ablakán, aztán visszajöttem a hátsó ajtón. Szerencsére nem hallott meg, csendes voltam. Megtaláltam a számítógép monitoromat, de sajnos el volt törve horizontálisan. Mit volt mit tenni, egy ipari víznyomású slaggal rohantam fel az emeletre, hogy hátbatámadjam a kölyköt. Ráugrottam, és megpróbáltam körbecsavari a slaggal, de nem sikerült, ezért visított és bekúszott a szekrény alá. Azóta nem mozdul. Néha fura hangokat hallok az irányából. Most itt gubbasztok a szekrény mellett (szerencse, hogy nálam volt a telóm és ki tudtam írni ezt a kérdést), és nem merek elmenni. Tudom, hogy elszökne. Már nagyon éhes vagyok, de nem mehetek ki a konyhába. Egy karnyújtásnyira van tőlem a lepkehálóm, meg a fiók, amiben lucernát és búzát tartok (van egy sziámi disznóm, Bogyó, akit etetni kell, ezért mindig van itthon ilyesmi). Próbáljam meg takarmánynövényekkel kicsalogatni? Ötletem sincs, ki ez a gyerek, valaki nem tudja esetleg? Segítség! :S
válasza:Ó, köszönöm, köszönöm! :)
Sajnos mára halál komoly lett a helyzet. Nem tudom, honnan tanulta, de a Gyerek szabályosan KÁROMKODIK, igen; múltkor, amikor krumplit adtam neki, rám üvöltött, hogy... Na mindegy is. Megint szíven megütni, ezért lehajolt és elszorította a bokámat. Üvöltve sikerült levakarnom magamról, és mielőtt újra ordítani kezdett volna, betömtem a száját egy krumplival. Rácsaptam az ajtót.
Azt sajnos nem tudom, hogy hova "piszkít", de... Talán jobb is így.
Találtam némi takarmánynövényt az emeleti lucernásfiókomban, de ez most nem búza vagy árpa, hanem rozs. Hátha szereti a rozskenyeret, akkor egészen biztosan a rozst is szereti. Krumplin nem lehet élni! (Bár eddig csak azt kapott, és egyben csak azt volt hajlandó megenni. A gyengülésnek egyetlen apró jelét sem mutatja, kitartóan élősködik rajtam.)
Bocsánat, bocsánat, elírtam:
*Megint NEM VOLT szívem megütni, ezért elszorította a bokámat.
Sajnos a stressz-szintem rohamosan növekedésnek indult az elmúlt pár napban. Ha jól számolom, körül-belül másfél hete van nálam a Gyerek. Etetem, ellátom, mindazonáltal azt sem tudom, hogy KI vagy MI, mert mint írtam, kékesen csillog a bőre és az orrlyukai fénylenek.
válasza:
válasza:Jézusom!
Akkor ezek szerint nem vagyok egyedül a Gyerekemmel? :S Ez tényleg katasztrofális! A tieid is kékesen fénylenek? Nekem a krumpli és a rozs vált be, bár a rozst kissé nehezen eszi. LUCERNÁVAL NE ETESD! Amúgy ne engedd, hogy nagyon otthon érezzék magukat, mert ez azt eredményezi, mint nálam, hogy írni-olvasni megtanul (vagy alapból tudott, fogalmam sincs), és felbujtó üzeneteket írogat a falra. Úgyhogy vigyázz vele!
Ó, a fenébe, már megint a másik felhasználómról írtam...
Sajnálom, ez mind a Gyerek miatt van. Vegyétek úgy, hogy a legutolsó kommentet erről a felhasználóról írtam.
válasza:Röhögőgörcsxdddd
Köszönöm rég nevettem ilyen jót és most kellett:D
Pedig sajna nagyon komoly a helyzet. És mivel ennyire komoly, ezért úgy döntöttem, a Gyereknek méltó helyet kell keresni, ahol aztán megnyugodhat. (Nem, nem temettem el, mielőtt ezzel jönnétek.)
Szépen kitakarítottam a leguánom régi terráriumát (a fél szobát betölti, mint mondtam, úgyhogy nem volt egyszerű munka), raktam bele vizet, krumplit, sót meg ezt a Green Day posztert: [link]
De csak ezután következett a neheze. Ki kellett csalnom és el kellett vezetnem a Gyereket az új lakhelyéig. Bevizeztem egy krumplit, és megszórtam sóval. Vettem egy nagy levegőt, és a macskapórázzal a kezemben berontottam a budiba. A Gyereknek ez valahogy nem tetszett, mert üvöltözni kezdett és csak úgy random lefejelte a kád szélét. Nem lett semmi baja. Valahogy ráerőltettem a pórázt, majd a sós krumplit előrenyújtva megpróbáltam terelgetni. Nem volt egyszerű, több helyen leszaggatta a tapétát, és betörte a padlót, úgyhogy most egy pontot le lehet látni a földszintre. Életem legborzalmasabb 10 percét éltem át, amíg el nem jutottunk a terráriumig. Úgy döntöttem, semmi cécó semmi időhúzás, bedobtam a sós krumplit a kis ajtón és utána a Gyereket hajítottam. (Bár ha jobban belegondolok, nem is kellett rásegíteni, magától ugrott a kaja után.) Rávágtam az ajtót, és leültem pihenni. A Gyerek ismerkedett az új környezettel; szaggatta az aljnövényzetet, verte az üvegfalat. A Green Day poszter felzaklathatta, mert letépte az üvegről és elásta.
Most épp egy kis fán alszik. Olyan aranyos így, amikor épp nem dönt szét mindent. De nem esik meg rajta a szívem, mert akkor cseszhetném az egészet.
Tanácsok?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!