Olyan depis vagyok, mingyá öngyi leszek. Ez normális?

Ezt egyik tanárom szokta mondani.

Nem normális,de az sem,hogy a nyelv kategóriába raktad.

Mit tehetnék érted??;)

A depresszió nem mindig jár szuicid gondolatokkal és az sem igaz, hogy minden öngyilkos-jelölt depressziós lenne. Valószínűleg az író a "depit" nem orvosi értelemben írta, hanem általános hangulatjelzőként, hogy szomorúságát és kedvetlenségét fejezze ki vele. Ugyanígy az "öngyi" alatt sem azt érti, hogy meg akar halni, hanem egy kis figyelmet akar csak. Az eddigieket összefoglalva tehát érzelmileg zsarolja a környezetét és unatkozik.

A "mingyá" feltételezhetően nem butaságból lett így írva, hanem a lázadását fejezi ki vele. Nyilván tinédzser az író. A "hogy" kihagyása szerencsére nem befolyásolja a mondat érthetőségét és értelmét, de jelzi az író lustaságát. Mindent összevéve: ha nem lennél végtelenül lusta, hanem csinálnád a dolgod, tanulnál, akkor nem unatkoznál és a környezeted is jobban elviselne. További szép napot!

Komolytalannak tekinthető ez a mondat. Olyan, mint egy tinilány nyavalygása. Aki öngyilkos akar lenni, nem használja az öngyi meg a depis szót. A mingyá pedig eléggé "parasztosan" hangzik így leírva.

Aki komolyan gondolná ezt és nem önsajnálatból írná, az valahogy így festene: Kilátástalannak tartom a helyzetem, depresszió kínoz, úgy érzem az öngyilkosság a megoldás.

Bár aki tényleg igazán komolyan gondolja az nem mond senkinek semmit, max búcsú levelet hagy és megteszi.

A férfiak négyszer nagyobb valószínűséggel lesznek öngyilkosok, mint a nők, annak ellenére, hogy a nők próbálkoznak vele többször. Szóval csajok, még egy dolog, amin dolgozni kell, ha egyenlőek akartok lenni velünk. De valóban érdekes tudni, hogy az esélyek jók, miközben olvasod ezt az írást, hogy a világ valamely részén egy f@szi épp húzza a széket a gerenda alá igazítani, úgy, hogy ne legyen távol a közepétől, vagy épp a komódhoz sétál, hogy kivegye a pisztolyt. Másvalaki meg épp egy vadiúj borotvapenge csomagot bontogat... talán küszködve a csomagolás nyitásával "A francba, mindig van valami, istenverte átkozott sz@r!"

Szerintem ez pokolian érdekes. A legérdekesebb dolog, amit az életeddel tehetsz: végezni vele. Nem gondolom, hogy én meg tudnám tenni. Ti? Nem tudnék öngyilkos lenni, ha az életem múlna rajta, akkor sem. De megértem az öngyilkosságot, szerintem megértem. Nem csodálkozom, miért tette. Hogy mi mehetett át az agyán. Tudjátok min csodálkozom? Mikor a f@szba talált rá időt?

Kinek van ideje öngyilkosnak lenni? Nem vagytok elfoglaltak? Nekem b@szott sok dolgom van. Az öngyilkosság messze alul lenne a listámon. Valószínűleg messze alul a saját házam felgyújtásánál. Kell, hogy legyenek prioritásai az embernek! És szintúgy kell egy terv az öngyilkossághoz is. A kettőt pedig össze kell hangolni. Az emberek nem rohannak ki a házból csak úgy és ugranak le egy hídról. El kell dönteni előtte pár dolgot. Az időzítés fontos. Mikor fogod megtenni.

"Nos...Nézzük csak... A szerda kiesett, el kell vinni Timit a cirkuszba... Csütörtökön megy a Fábry Show, pénteken kapom a beöntésemet, a haverok vasárnap jönnek át... Vasárnap! Ó Istenem az lenne csak az igazi! És anyám találna meg... Jól megszolgálni azt, hogy úgy elb@szta az életem..."

Aztán egy módszert kell választani, hogy fogod elkövetni.

"Nos...Nézzük csak... Félek a magasban, az nem jó. Nem szeretem a tablettákat lenyelni, félek a vértől, a kib@szott sütő is elektromos... Lefeküdnék a vonat elé a sínekre, ha a kormány nem szüntette volna be a járatokat errefelé. Talán csak egy fegyver kellene, amit a számba tehetnék. De nem jó. Mi van, ha elvétem. Rajtam röhögne mindenki, lenne egy nagy lyuk a fejemen és életem végéig hülye sapkát kell hordanom... Hát úgy tűnik, az lesz a legjobb, ha felkötöm magam. Van egy kötél a garázsban. Csak az zsíros és festékes, olyan lenne a nyakam. De akciós az Auchan-ban a kötél, majd ezt is hitelre veszem, sosem kell kifizetnem..."

Mi a következő? Az üzenet.

"Jézusom... Ki kell fejeznem magam... A pokolba is, ha ki tudnám fejezni magam, nem gondolkoznék ilyesmin! Hol egy toll? Sosem találok egy tollat, ami nálam van, az mindig épp akkor fogy ki, amikor kellene... Mondtam a kölyköknek, hogy ne tegyék el a tollat a telefon mellől! Istenverte kölykök. Na, itt egy egy toll. Legszívesebben csak belezúznám a nyakamba, túl lennék ezen. Lássuk csak. Hova is kell írni a megszólítást? Bal felülre vagy középre? Ezt mindig elfelejtem. "Annak akit illet!" Olyan személytelennek hangzik. "Kedves Mari!" Így meg a többiek maradnak ki. Tudom már! "Hé f@szikáim! Tudjátok mit? Folytassátok az olvasást! Hogy vagytok? Remélem jól. ÉN NEM VAGYOK JÓL. Ahogy kétség kívül látjátok, mert itt lógok a gerendán. Ti vagytok azok, akik ehhez vezettek engem. Egészen jól megvoltam, míg ti be nem jöttetek a képbe. Remélem most már átkozottul boldogok vagytok, hogy halott vagyok. Aláírás: a hulla ebben a szobában. Utóirat: b@sszátok meg emberek!"

Ez így elég jó lenne nem? =P