Ki találta fel a főtt kukoricát?

Ja? Humor kategória :) Benéztem. :)

Akkor szerintem a Sanyi, de megkérdezem tőle.

Nyilván mivel amerikából hozták, az indiánok :)

A popcor-nt is ők csinálták előszór. Na meg a kukorica lisztet. Abból csinálták a Tortia-t :)

Az úgy történt, hogy az amerikai indián először találkozott egy négerrel, akit akkor hoztak át frissiben Afrikából egy rabszolgahajón és a mólón kilökték a partra úgy ahogy volt, keze, lába összeláncolva és mindenhol vérebek csaholtak, meg fehér leánykák pislogtak izgatottan a kacsóikkal eltakart szemükkel az ujjaik között titokban.

A néger elgyötörten hörögte - vizet - és kinyitotta vérben forgó szemeit és előre utálta az egész földrészt, mert már akkor sejtette, hogy Vietnámba kell majd mennie apró sárga embereket lövöldözni, pedig inkább New Orleans füstös kocsmáinak mélyén, fújta volna a szaxofont, ahol a cannabis jellegzetes illata érződik a füstben, amit vágni lehet és elkeveredik az erős olcsó whisky szagával és senki sem beszél munkáról, sem a gyapotföldekről, legfeljebb a tőzsde kiemelkedő csúcsait pendítik meg a friss bevándorlókat kifejezetten utáló régi bevándorlók ivadékai.

- Uff- helyeselt az indián és sebtiben leöntötte a partra dobott, láncaiban fetrengő négert egy vödör vízzel, majd halkan dudorászni kezdte a 'commandante Che Guevara' dal első strófáját, amit azonnal mexicói gitárosok kezdtek kísérni flamenco stílusban és spanyol torreádorok lendültek táncot ropni a vörös ír leánykákkal, akik addig csak hegedű szapora hangjai kíséretében estek teherbe, amikor az indián egy gőzölgő főtt kukoricacsövet húzott elő a ponchójából.

Rémült sikoltozás támadt a kikötőben és pánikszerűen rohangáltak mindenfelé az emberek - gránát! - üvöltötték rettegéstől elcsukló hangon, - gránát! - nyögték a borzalmas félelemtől rettegve és mindenki azt várta, hogy majd felhangzik a baljós 'Allahu akbár', de semmi ilyesmi nem történt, hanem az indián erős fogaival jóízűen beleharapott a főtt kukoricába, amit még sokáig rémült tekintetek kísértek, ám lassan kezdett a tömeg lenyugodni és talán még százan sem estek a kikötő cápáktól hemzsegő vizébe, amelyek aznap ünnepnapot tartottak és azóta is a cápanemzedékek dicsérő szavakkal emlékeznek meg a bőséges lakomáról.

A nép vezetői, az előkelők mind az indián köré sereglettek és buzgón kérdezték az indiánt, aki a tüzes víztől kissé fátyolos hangon készséggel mesélni kezdett.

- Népem, a nagy kagyló népe réges rég óta termesztette a kukoricát, de sosem tudtunk vele semmit sem kezdeni, csak leszórtuk Manitou totemoszlopa elé, amit kínzócölöpként is szoktunk üzemeltetni, rákötözve a sápadt, meg a szoláriumozott arcúakat és borzalmas kínoknak vetettük alá őket, például reggeltől estig Az aranyeső mond meg nékem című dalt húztuk a fülükbe, amikor aztán egyszer nagy áldásban lett részünk, egy távolba szakadt hazájának a fia, from Hungary jött közénk és a szokott találékonysággal, amelyből a legismertebb, hogy mögötted megy be a forgóajtón és előtted jön ki, egyszerűen megfőzte a kukoricát és azóta a népünk civilizálttá változott és alaposan meg is hízott az áldásos főtt kukorica jóvoltából. -

Itt az indián rövid szünetet tartott, megnyalta a száját és a feszült csendben körbehordozta tekintetét.

- A nevét is elárulom nektek, hogy mindenki megismerje és tisztelhesse élete végéig, mint az emberiség legnagyobb jótevőjét - és már nyitotta is a száját, hogy elárulja, ám ekkor az indián megbotlott és a cápák közé zuhant, ahol pillanatok alatt az éles fogaktól hemzsegő állkapcsok darabokra szaggatták.

Így a főtt kukorica feltalálójának a neve sajnos örök homályba veszett, mindenki bánatára, csak az ad vigaszt ebben a nagy szomorúságban, hogy a Trump most vagy felépíti a kerítést, vagy nem.