Mért ilyesmi a gyakorikerdesek.hu sablon?

> Ha helyesírásilag hibás akkor jönnek a szótáras beszólások

Egy bizonyos szint alatt ez tényleg hiba a válaszolótól. Ha viszont a kérdés hemzseg a helyesírási hibáktól, akkor amellett igen nehéz szó nélkül elmenni. Aki válaszol, az időt, energiát szán a válaszra, mindezért semmiféle ellenszolgáltatást nem kap. Ilyen esetben szerintem nem hiba, ha a válaszoló elvárja, hogy a kérdező is szánjon legalább annyi időt és energiát a saját kérdésére, mint amennyit a válaszoló rá szán. Például elvárható, hogy valaki átolvassa a kérdését újra, mielőtt elküldi, megnézi a böngészőben pirossal aláhúzott szavakat. Igen nagy modortalanság, ha valaki elvárja, hogy az a 30 ember bogarássza ki a hibái, akik elolvassák a kérdését, ahelyett, hogy ő szánna rá pár percet.

És sajnos a kérdések többsége ilyen. Az ember egy ideig próbál átlépni ezen, de amikor a 20 kérdést kell dekódolnia, magyarra fordítania, akkor elveszti a türelmét. Na így születnek a „grammar nazi”-k.

> Ha hülye kérdés akkor jön a cikizés

Itt is az van, hogy ha a kérdés mondjuk megválaszolható mindenféle háttértudás nélkül a Google segítségével, akkor az ember a 20 ilyen kérdésre adott válasz után egyszerűen megunja. Nem is megunja, hanem értetlenül áll az emberi ostobaság ilyen szintű megnyilvánulásával szembe, egyszerűen úgy érzi, hogy valamin változtatni kell! Fogja hát magát, és az összes ilyen kérdésnél szóvá teszi a dolgot, hátha lesz pár olyan kérdező, aki a következő triviális kérdését már nem a gyakorikerdesek.hu-n teszi fel, hanem kipróbálja a Google-t is.

> minden válaszadó képes a sorok közt olvasni és olyan sztereotipikus személyiségjegyekkel megajándékozni a kedves kérdezőt, amelyeket el tudnának hozzá képzelni az alapján amit ide leírt

Alapvető emberi tulajdonság ez is. Ezért kell jól kérdezni, hogy még véletlenül se legyen félreérthető. A válaszoló nem tud semmit a kérdezőről. Ilyenkor más információkból egészíti ki azt, ami nem áll rendelkezésre, feltételezés, sztereotip kép.

> A kérdező reagál az esetleges sértésekre és kialakul egy teljesen értelmetlen társalgás aminek nincs köze a kérdéshez.

Igen, az emberi kommunikáció már csak ilyen. Egy mérsékelt vitához, anyázáshoz is két ember kell minimum. Ha valaki benne marad, akkor okkal teszi, mert neki így jobb. Ha nem lenne jobb, kiszállna, és menne dolgára.

> Ekkor a válaszadót a mondat feléig eljutva elönti a vörös köd, az ihlet hirtelen megszállja valamilyen őt nagymértékben ingerlő mondatrész hatására és azonnal írhatnékja támad

Igen, ez lehet hiba, de megint csak alapvető emberi viselkedés. Élő szóban sem feltétlenül hallgatjuk végig a másik felet, ha egy olyan mondatot mondott, amire úgy érezzük reflektálnunk kell. Persze ezt élő szóban jobban lehet normális mederben tartani. Alapvetően én is pár mondatod után úgy éreztem, hogy erre a kérésre válaszolnék. Persze azért végigolvastam – amennyire lehet figyelmesen – a kérdésedet előtte.

> Legtöbbször a válaszadók nem is értik mit írt a kérdező csak úgy körülbelül hasonló esetekre, problémákra adnak félmegoldásokat vagy jól bevált sablonokat.

Erre is azt mondom, hogy jól kell kérdezni.

> Hogyan veszítheti el valaki a szüzességét egy buliban?

A kérdés szó szerinti értelmezése egy dolog. De az ember megint csak információra éhes. Ki tette fel a kérdést, milyen okból, mi a célja vele. Ilyenkor kiegészíti az információt azzal, amit addig tapasztalt. Akik hasonló tartalmú kérdést tettek fel, azok 95%-ban magukra vonatkoztatták a kérdést, és a válaszadó ilyenkor azért nem teljesen hibás abban, hogy jelen kérdésre is ezt a hátteret feltételezi, mert a legtöbbször valóban ez is a háttér.

Ha a kérdező jól akar kérdezni, akkor vissza kell néznie a kérdést, és egy róla mit sem tudó ember szemével meg kell próbálnia válaszolni rá. Ebből ki fog derülni, hogy a kérdés esetleg félreérthető, hogy milyen tanácsokat fognak adni, és ennek alapján célszerű a kérdést pontosítani. A hogyan kérdése is pl. túl általános, benne van a folyamattól kezdve a helyszínen át nagyon sok minden. Buli és buli között is van különbség. Egy jó kérdés valahogy úgy hangzana: „Hogyan veszítheti el valaki a szüzességét egy diszkóban? (Nem rólam van szó, nem tippeket kérek, pusztán arra vagyok kíváncsi, hogy milyen helyszíneken és milyen szituációkban történhet ilyesmi.)”

> Erre egy átlag kérdező agresszíven reagál, hiszen jogtalanul sértették és már kész is a káosz

Nézőpont kérdése. Minden vitánál – főleg az online vitáknál – érdemes teljesen objektívnek és higgadtnak maradni. Én a magam részéről próbálok így eljárni mindenesetre. Ha úgy közelíted meg, hogy a válaszadó nem téged sértett meg, hanem azt a „fiktív groteszk személyt”, aki nem te vagy, akkor egyszerűen csak meg kell különböztetned magad tőle. A „hát te hülye vagy, mért akarod egy buliban elveszteni te gyökér” válaszra lehet úgy is reflektálni, hogy „Elnézést, lehet nem jól fogalmaztam meg a kérdést, nem rólam van szó, én már x éves vagyok, házas, családapa, pusztán az érdekel, hogy hogyan történik az ilyesmi.” (Még mielőtt félreértenéd: természetesen nem feltételezem, hogy házas lennél, családapa, azt meg végképp nem, hogy x éves lennél, ez csak egy példa válasz volt. :-)

Amúgy egy kis közbevetett gondolat. Az írás nem tükrözi a stílust, a hanglejtést, a hangerőt, szüneteket, gesztusokat. Lehet valamennyire érzékeltetni ezeket, de csak bizonyos szintig. Ilyenkor az ember ha egy kicsit is az övével ellentétes véleményt lát, hajlamos azt agresszívebbnek gondolni, mint amilyen valójában. A válasza is agresszívebb lesz, amit a másik fél még agresszívebbnek lát. Ha valaki annyit ír, hogy „Szerintem nincs igazad.”, akkor lehet, hogy kicsit érzékeltetve igazából azt akarja mondani, hogy „Hát… Nem is tudom… Megértek pár dolgot abból, amit írtál, de nem tudok vele azonosulni… Ha meg nem sértelek… Ha szabad ilyet mondanom… Összességében azt kell, hogy mondjam… Nincs igazad…”. Persze az ember gyorsan ír, elegendőnek látja, hogy a „nincs igazad” elő odabiggyessze a „szerintem” szót, valamint a mondat végére nem felkiáltójelet, hanem pontot tesz, és úgy hiszi, ezzel kifejezte a barátságos szándékát. De a másik fél általában – mivel valaki nekiállt vele vitázni – hajlamosabb valahogy így kiolvasni a mondatot: „Ide figyelj te idióta! NINCS igazad! Baromságokat írsz, ezt mindenki láthatja.”

(Bocsánat, kicsit talán elkalandoztam.)

A válaszokat olvasva némi kiegészítést tennék: Igen, lehet kritizálni a kérdést is a választ is. Célszerű persze bizonyos udvariassági gesztusokat tenni ilyen esetben, lehetőleg logikusan kifejtve, hogy miért a kritika, mi a jobbító szándéka.