Miért az a"hasznos" válasz, amikor saaaajnálkozásba száll be vki, az igazi tanácsok helyett?

Mert az emberek nem látnak tovább az orruknál, és azt hiszik, hogy ha odapötyögök annyit, hogy "Fú, de rossz, annyira sajnállak, szegényke" akkor empatikusabb vagyok, mint amikor részletesen leírok egy lehetséges megoldást, időt és energiát szánva rá, hogy a lehető leginkább átgondoljam a problémát.

Ilyenkor érdemes felvenni az "aki hülye, haljon meg" hozzáállást... Ez az oldal NEM lelkisegély-szolgálat, NEM barátkozófelület, NEM pszichológus és NEM a családod, akik keblükre ölelnek, ha fáj valami...

Így van, a többi arra járó is lepontozza, mert egy tartalmas válaszban könnyen talál valamit, ami nem tetszik neki, míg egy odabökött együtt érző hozzászólásba nehéz belekötni. Valójában az a megfogalmazás teljesen pontos, hogy mennyire volt "hasznos" az adott válasz?

Nem esem kétségbe, ha a válaszom sokaknak nem hasznos. Ez nem feltétlenül engem minősít, ugyanis ahhoz, hogy a válaszom hasznosulhasson kell a másik oldalról a felfogás készsége, a nyitottság készsége és az akarat. Bármelyik is hiányozzon, lehet az én válaszom bármilyen jó, szakmailag megalapozott, nem lesz hasznos az illető számára. Tehát "jogosan" pontozza le. Ezért is nem járok ide mostanában, mert minek adjak ingyenes tanácsot olyanoknak, akik aztán nem hasznosítják, sőt leszólják, amikor adhatok pénzért olyanoknak, akik megbecsülik azt?

Ami ingyen van, azt sokan nem becsülik semmire. Például az csak az érem egyik fele, hogy a pszichológusnak is meg kell élnie valamiből. A fentiek szellemében nem csak ezért kér pénzt a munkájáért. Hanem azért is, mert amiért valamit adtál, arrafelé már van egy kicsi elköteleződésed is, azt már tartod valamire, legalább is tudod az árát. (Néha ez nem is pénz.) Ha már nem ingyen volt, akkor nem a "mindegy milyen, lehet sz@r is" -kategória. Ezért is van nehezebb helyzetben az a pszichológus, akihez küldik a klienseket, akik után aztán más (pl. állam) fizet.

Aztán még ott van a tranzakció-analízis által adható válasz. Vagyis az együttérzés, a sajnálkozás stb. egy olyan játszma, ahol mindkét fél kielégülhet. Az egyiknek jó, mert lám, mások is úgy látják a helyzetét, mint ő, ez által megerősítést nyer. A másik félnek is jó, mert bár semmi valóban hasznosat nem tett (sőt, legtöbbször ártott ezzel), de az egója megkapja azt a nyereséget, hogy ő most "hasznos" volt, valakivel jót tett, ezért ő a társadalom értékes tagja.

Ez van. Nem érdemes keseregni rajta. Egy volt tanítóm ezt úgy fogalmazta, hogy előbb elég rosszul kell lenni ahhoz, hogy elfogadd a valóban hasznos tanácsot. Ha kibújsz, elhárítod, elodázod stb. az nem baj. Csak azt mutatja, hogy még nem érett meg a helyzeted a valódi változásra, még nem vagy elég rosszul. (Sajnos van egy hátulütője is a folytonos játszmázásnak a hétköznapi nyereségein túl. Mégpedig az, hogy a lélek, a tudattalan, nevezze ki-ki minek akarja, meg tudja betegíteni a testet, az egó viszont nem tudja meggyógyítani azt. Tehát ha sokáig csapod be magad valamilyen fontos kérdésben, akkor együtt kell élned ennek következményeivel.)

Na, most lehet lepontozni. Jól bírom... :D :D :D

Igen, nekem is nagyon tetszett az érvelés! :) Fel is pontoztalak, második voltam!

Szép napot!