Miért fáj annyira a lepontozás?

Engem felidegesít néha ha lepontoznak, főként olyankor, ha egyértelmű, hogy hasznos a válaszom csak valakinek az nem szimpatikus.

Végülis az a hasznos válasz amelyik a kérdésre választ ad. Legtöbben pedig aszerint értékelnek, hogy nekik mennyire szimpatikus a válasz.

Végülis a pontozás úgy kérdi, hogy hasznos volt-e számomra az adott válasz. Vagyis az én számomra, aki csak olvasom a kérdést és a válaszokat. Különben csak a kérdés kiírójának jelenne meg ez a minősítési opció. Mármost az emberek nagyrészében - gondolom - ez úgy értelmeződik, hogy szerinte hasznos volt-e a válasz a kérdés feltevőjének. És miután egy kérdésre adott válasz akkor tekinthető hasznosnak, ha a helyes választ adja meg a kérdésre, ezzel meg is ette a fene, hiszen szinte mindenki meg van győződve a maga igazáról, és helytelennek ítéli meg azokét, akik másként tudják. Tipikusan olyan kérdéskörökben szabadul el a pokol, ahol több nézet/tábor alakult ki az adott kérdéskörben, és már az első körben egymásnak esnek, és jól megnyomkodják egymás piros kezecskéiket.:)) Például a kutyatáp kontra házi koszt, vagy evolúció kontra intelligens tervezés.:)

Az eredeti ötlet önmagában jó volt, hogy mégis a legyen az embernek némi fogalma a válaszadóról, hiszen, ha valaki teszem azt 0-10%-ban ad hasznos válaszokat, abból már mégis csak lehet következtetni valamire, ugyanis képtelenség, hogy valaki egyébként jó válaszait ilyen arányban mindig lepontozzák. A szomorú az, hogy bezavart a képbe a humán tényező, az indulatok, és mostmár nem reálisak a pontértékek.

Ugyanakkor - szerintem - van egy külön kategória, amelyik feltehetőleg gyerekekből áll, akik belépnek, és poénból odaböknek piros kezecskékből. Igazából nincs ötletem megoldásra.

Fájni csak azért fáj, mert az ember azt szeretné, ha véleményét elfogadná a környezete. Emiatt hajlandó vitákba is bonyolódni. Ha viszont nincsenek ellenérvek, csak egy névtelen haszontalan minősítés, azzal nem igazán tud mit kezdeni, arról nem is beszélve, hogy befolyásolja az átlagát, ami a későbbiek során az összes válaszánál visszaköszön.

Akinek fontos az átlag, egyetlen megoldás számára, hogy igyekezni kell minél megalapozottabb válaszokat adni, lehetőleg kerülni a kritikus témákat, és minél több választ adni, hogy egy rossz pont minél kevésbé folyásolja be az átlagot.

Nekem az az érdekes, hogy regisztrálás után hozzászólva valami egy óra hosszával 53 %-osra lettem lepontozva. Hogy történhetett? Ez erősen gyanús ...

Nem jelent semmit sem a lepontozás egyébként. Ha valakinek ez a legnagyobb öröme, tegye, sose érje nagyobb öröm, azt mondom.

Mellesleg, tudom, hogy igazam van, s azért pontoznak le. Tudjátok...Mond meg az igazat és betörik a fejed, szokták mondani.

Ez az oldalon ez a helyzet. ha 100 százalékot megközelítő lenne a százalékértékem, akkor kezdenék aggódni, de így nem.

Egyél szart

Százmillió légy nem tévedhet .

Értitek már az alacsony pontozás okát ?

"jó cselekedeted ne mintegy kényszerűségből, hanem saját szabad akaratodból fakadjon"

FILEMONNAK 14-VERS A Bibliából. Előítélet évszázadokon át

Egy időben a legtöbb előítélet a keresztények ellen irányult. Például nem sokkal Jézus halála után kegyetlen üldözés indult ellenük (Cselekedetek 8:3; 9:1, 2; 26:10, 11). Két évszázaddal később a magukat kereszténynek valló embereknek kíméletlen bántalmazást kellett elviselniük. „Ha járvány lép föl — írta a harmadik századi író, Tertullianus —, rögtön halljuk az üvöltést: »Oroszlán elé a keresztényeket!«”

A XI. században a keresztes hadjáratokkal kezdődően azonban a zsidók váltak népszerűtlen kisebbséggé Európában. Amikor a bubópestis végigsöpört a kontinensen, és mindössze néhány év alatt a lakosságnak körülbelül az egynegyedével végzett, könnyű volt a zsidókat hibáztatni, mivel már amúgy is sokan gyűlölték őket. „ Az emberek a pestissel indokolták a gyűlöletüket, a gyűlölet pedig arra késztette a pestistől rettegő embereket, hogy a zsidókban lássák a járvány okozóit” — írja Jeanette Farrell az Invisible Enemies című könyvében.

Végül egy dél-franciaországi zsidó férfi kínvallatás alatt „beismerte”, hogy a zsidók okozták a járványt a kutak megmérgezésével. Persze a vallomás hamis volt, de ezt kürtölték szét igazságként. Hamarosan egész zsidó közösségeket gyilkoltak le Spanyolországban, Franciaországban és Németországban. A pestis valódi okozói — a patkányok — mintha senkit sem érdekeltek volna. És nem sok emberben tudatosult, hogy a zsidók ugyanúgy belehaltak a kórba, mint bárki más!

Ha egy előítélet egyszer lángra lobban, évszázadokon át ott lappanghat az emberek szívében. A XX. század közepén Adolf Hitler azzal fokozta másokban az antiszemita érzéseket, hogy a zsidókat hibáztatta Németország I. világháborúban elszenvedett vereségéért. A II. világháború végén Rudolf Hess, az auschwitzi koncentrációs tábor náci parancsnoka bevallotta: „Katonai és ideológiai képzésünkben alapigazságként szerepelt az, hogy Németországot meg kell védeni a zsidóktól.” Hess irányítása alatt mintegy 2 000 000 — többnyire zsidó — embert végeztek ki, hogy „megvédjék Németországot”.

A kegyetlenség sajnos nem maradt abba az ezt követő évtizedekben sem. Például 1994-ben Kelet-Afrikában a tuszik és a hutuk között lobbant lángra a gyűlölet. Legalább félmillió halottja volt a törzsi gyűlölködésnek. „Nem volt hová menekülni — írta a Time magazin. — Sokan a templomokban kerestek védelmet, de még a padsorok között is vér folyt . . . Ember ember ellen küzdött. A harc személyes volt, és iszonyatos. Olyan vérszomj hajtotta, hogy azok, akik túlélték, csak álltak, üveges szemmel és némán.” Még a gyermekek számára sem volt menekvés a borzalmas vérengzés idején. „Ruanda parányi ország — jegyezte meg az egyik állampolgár —, de miénk a világ minden gyűlölete.”

A korábbi Jugoszlávia felbomlása körüli viszályok több mint 200 000 ember életét követelték. Olyanok öldökölték egymást, akik évekig békésen éltek egymás szomszédságában. Nők ezreit erőszakolták meg, és emberek millióit kényszerítették arra, hogy elhagyják az otthonukat, s tették ezt egy brutális politika, az etnikai tisztogatás nevében.

Az előítélet a legtöbb esetben ugyan nem vezet öldökléshez, de kivétel nélkül mindig falat emel az emberek közé, és neheztelést ébreszt bennük. A globalizáció ellenére azt látni, hogy a rasszizmus és a faji megkülönböztetés „a világ legtöbb részén felerősödik” — jegyzi meg az UNESCO egy nemrégiben készült jelentése.

Gordon W. Allport Az előítélet című könyvében öt olyan magatartásformáról beszél, melyet előítélet szül. Az itt felsorolt viselkedésmódok közül rendszerint legalább egy megfigyelhető azokon, akiknek előítéleteik vannak.

1. Szóbeli előítéletesség. A személy becsmérlő szavakkal illeti a nemtetszését kiváltó csoportot.

2. Elkerülés. A csoport minden tagját kerüli.

3. Hátrányos megkülönböztetés. A rágalmazott csoport tagjait kizárja bizonyos típusú munkavállalásból, megtagad tőlük lakóhelyeket, illetve társadalmi előjogokat.

4. Testi erőszak. Erőszakos cselekedetek végrehajtásában vesz részt azzal a céllal, hogy megfélemlítse azokat, akiket gyűlöl.

5. Kiirtás. Lincselésekben, tömegmészárlásokban vagy népirtó programokban vesz részt.

Vallás — Toleranciára vagy előítéletre tanít?

Gordon W. Allport Az előítélet című könyvében azt írja, hogy általánosságban véve „a templomba járók előítéletesebbek, mint az átlag”. Ez nem meglepő, mivel a vallás sokszor inkább okot szolgáltatott az előítéletek kialakulásához, mintsem eloszlatta volna őket. Például a papok évszázadokon keresztül szították az antiszemita érzéseket. A kereszténység története című könyv szerint Hitler egyszer ezt a kijelentést tette: „ Ami a zsidókat illeti, én csak folytatom azt, amit a katolikus egyház már ezerötszáz éve gyakorol.”

A Balkánon dúló harcok közepette az ortodox és katolikus tanítások nem tudtak toleranciát és tiszteletet ébreszteni az emberekben a más valláshoz tartozó szomszédaik iránt.

Hasonló volt a helyzet Ruandában. Ott az egyháztagok egymást gyilkolták le. A National Catholic Reporter rámutatott, hogy a ruandai harc „valóságos népirtás [volt], amelyért sajnos a katolikusok is felelősek”.

A katolikus egyház maga is elismerte, hogy a múltja tele van türelmetlenségből fakadó tettekkel. 2000-ben II. János Pál pápa egy nyilvános misén Rómában bűnbocsánatot kért az egyház „múltbeli vétkeiért”. A szertartás során „a zsidók, nők, bennszülöttek, bevándorlók, szegények és magzatok elleni vallási türelmetlenség és igazságtalanság” külön meg lett említve.

Bennem is van előítélet?

Tedd fel magadnak a következő kérdéseket, hogy megállapíthasd, táplálsz-e magadban olyan előítéleteket, melyekről nem is tudsz:

1. Feltételezem, hogy azoknak, akik bizonyos etnikai csoportokból, területekről vagy nemzetekből származnak, kifogásolható tulajdonságaik vannak, például buták, lusták vagy fukarok? (Sok vicc ezeket az előítéleteket táplálja.)

2. Hajlamos vagyok a bevándorlókra vagy más etnikai csoportok tagjaira fogni a gazdasági vagy társadalmi gondokat?

3. Hagyom, hogy az én nemzetem és egy másik nemzet között régtől fogva uralkodó ellenséges magatartás rosszindulatot ébresszen bennem annak a nemzetnek a tagjai iránt?

4. Képes vagyok minden emberre egyénként tekinteni, függetlenül a bőrszínétől, kultúrájától vagy etnikai hovatartozásától?

5. Örülök, ha lehetőségem nyílik megismerni olyanokat, akiknek a kulturális háttere eltér az enyémtől? Kihasználom ezeket a lehetőségeket?

Jézus az irgalmas szamaritánusról mondott példázatában megmutatta, hogyan tudunk megszabadulni az előítéleteinktől