Miért kell lepontozni egymást?

Na nálam állandóan ez van.

Sokat ülök itt hogy tudjak segiteni annak aki kérdez, és ha valakinek nem tetszik bár igaz amit irok és hasznos is, egyből lepontoznak

Sokszor megfogadtam, hogy nem irok többet, de ha meglátok egy-egy tanácstalan anyukát, mindig sutba dobom a fogadalmam.

Azt kell mondjam, hogy ritkán ugyan, de van, hogy lepontozok egy választ. Lehet, hogy ez most negatív és most én leszek lepontozva, de előfordul, hogy egy-egy válaszban hasznosságot nem sokat látok, de fanatizmust és tapasztalat nélküli berögzült elveket annál inkább...

Példa: feltettem régebben egy kérdést, ami arról szólt, hogy kilenc hete szültem, nem tudok szoptatni és fogamzásgátlót írattam. A tablettával kapcsolatos volt a kérdésem. Kaptam rá öt választ, amiből négy valóban a kérdésemre válaszolt, az egyik válaszban meg szó sem volt róla, hanem arról szólt nem kicsit erélyesen, hogy miért nem szoptatok, a babámnak ezzel mennyit ártok, miért nem akarok neki jót, különben is mindenki tud szoptatni. Nem finoman volt megfogalmazva, hanem elég bunk@n. Már elnézést, de ezt nem tudtam hasznosnak ítélni. Egyrészt, mert a kérdésemre választ nem kaptam, másrészt azért, mert nem tett jót a nagy nehezen rendbehozott önértékelésemnek, ami a szoptatási képtelenségem miatt volt heteken át a béka segge alatt. Merthogy hormonális okok miatt nem indult meg a tejem annak ellenére, hogy hét héten át zaklattam a gyermekemet az üres mellem szopásával, valamint napi öt órát fejtem összesen, ettem, ittam, beszedtem mindent, ami elérhető volt, sőt, két hétig orvoshoz jártam, hátha rendbe tudjuk szedni a hormonháztartásomat. Nem tudtuk, már élő halott voltam, a saját sebeim nyalogatásán és a fejésen, szoptatáson kívül másra nem volt energiám, idegbeteg voltam miatta és az egyébként nagyon türelmes és szeretni való férjemhez sem volt egy kedves szavam sem. Hét hét után beláttam, hogy ez nem fog menni, elfogadtam a helyzetet, rendbe szedtem magam, ismét kedves voltam a férjemmel, a babámra is több időm volt és végre élvezni tudtam az anyaságot, valamint le tudtam írni nyugodtan annál a kérdésnél, hogy nem tudok szoptatni, mégpedig anélkül, hogy közben szembe köpném magam. És erre xy névtelenül lebaszarint, valamint olyan kijelentésekkel dobálózik, mintha ő találta volna fel a spanyolviaszt. És ez csak egy példa, mert van még ilyen bőven.

Másik példa: azt sem tartom korrektnek, amikor valaki x termékre kijelenti, hogy az nem jó, pocsék, nehogy valaki használni merje, mert ő ugyan még nem próbálta, de az egyik ismerősének az ismerősétől azt hallotta, hogy az rossz. Szerintetek ez így jól van megfogalmazva és van mögötte tényleges segítség? Mert szerintem nem sok. Ha egyszerűen megírná, hogy rosszat hallott róla, az már rendben van. Ha azt írja, hogy próbálták és nekik rossz volt, az is rendben van. De kétes eredetű hallomásokból szerzett információt tényként beállítani szerintem nem kellene.

De szerencsére ezek a ritkább esetek.

Szerintem a pontozás egyetlen haszna az (de nem szubjektív, hanem objektív esetekben) hogy tudja, mi az, ami többek szerint kapitális hüjjeség- és ne tegyem. Nem jut jobb példa eszembe, de ha megkérdezném, hogy olajfoltot mivel tisztítsak a kabátomból, és erre valaki azt írja, hogy tejjel, lehet, hogy 16 évesen kipróbálom a benzin, wanish helyett, stb...

Ha zt látom, hogy nullát kapott, nem próbálom ki.

Persze, van az úgy, hogy értelmes válaszok is kapnak hideget meleget... De neveket írni egy anonim oldalon minek? Pont az anonimitás itt a lényeg, számtalan egyéb fórum van, ahol a válaszolók átélhetik, hogy a nevükhöz remek észrevételek kapcsolódnak. Ez itt nem ilyen. Na, lepontoztok? :)