Megtörténhet itt olyan, hogy nincs kint a nevem, de valaki mégis minden válaszomat felismeri?

31: Utolsó hozzászólásom a témában.

Sok olyan ember (ismerősöm) van aki eldöntendő kérdésekre 1-2 szavas választ ad azért, hogy a kérdezőt arra sarkallja, hogy fogalmazza meg a kérdését pontosabban. Ezt a törvény nem tiltja.

"Le tudnál-e menni kitakarítani az alagsori hűtőkamrát?" Ez eldöntendő kérdés, a válaszom rá: "Le" vagy "Igen".

" Vagy ha a rendőr megkérdi, hogy láthatná-e a jogosítványodat.." Először is ez eléggé ritka, mert általában ez úgy szokott történni: "Jó napot kívánok! Közúti ellenőrzés. Jogosítványt. forgalmit, személyigazolványt kérem ellenőrzésre." De ha valami oknál fogva mégis azt kérdezné, hogy "láthatná-e", akkor a válaszom: "Igen" és már oda is adom neki. A verbális válasz csak egy "igen", a non-verbális pedig maga a cselekedet. Nem kell nekem még magyarázni, anekdótázni mellé, hogy: "Benne van a táskámban, ami itt van mellettem az ülésen. Most elhúzom a cipzárt, hogy ki tudjam venni és akkor oda tudom adni Önnek."

Szerintem ne vitatkozzunk ezen többet. Nem kell a dolgokat túlbonyolítani. Röviden, egyszerűen. Ennyi az egész. 40 évesen ebből még soha nem volt problémám az életben!

32: KÍváncsi vagyok, ha mondjuk valamiképpen egy szakadék szélére kerülsz, ahol már csak fél kézzel tudsz kapaszkodni, és meglátod, hogy valaki épp arra sétál, akkor vajon mennyire ügyelnél hirtelen a szájbarágós fogalmazásra. "Legyen szíves könyörgöm, fel tudna húzni engem?" Erre azt feleli, "Fel tudnám.", majd elsétál, mert nem kérted meg rá, hogy húzzon is fel. Feltételezem, nem nyugtáznád le magadban annyival, hogy a te hibád, mert felszólítás helyett eldöntendő kérdést tettél fel.

Ez nagyjából az a gondolkodási színvonal, mint hogy:

- Hány óra?

- Nem beteg, jól érzi magát.

- Mennyi az idő?

- Nem eladó.