Miért van ez így? És hogyan tudnék változtatni rajta?

Nagyon egyedül érzem magam már egy ideje. Manapság a kortársaim egyfolytában a barátaikkal lógnak, hülyéskednek, emlékeket szereznek stb.

Én viszont pont mostanában kezdtem elveszíteni a barátaimat (a folyamat már véget ért). Három éve amikor elváltak a szüleim akkor anyával romlott meg eszméletlenül a kapcsolatom, pedig régebben nagyon sokat beszélgettünk. Ezek után kezdett egyre kevesebb barátom lenni, majd nem maradt szinte egyse, már csak azért voltam velük hogy ne tűnjek számkivetettnek, de ők nem is vették észre hogy ott vagyok. Gondoltam sebaj még mindig ott van nekem apa, vele nagyon jól megértjük egymást, sokat viccelődünk, már-már olyan mint egy barát számomra. Most viszont van egy barátnője, és örülök neki, mivel boldog vele, de abban a kis időben is amikor nem dolgozik, nála van, vagy amikor itthon van akkor is vele beszélget, így már nem is nagyon beszélek vele se. Már pár hete nagyon egyedül vagyok, és sokszor rosszul érzem magam, rágódok olyan dolgokon amiken azt hittem már túl vagyok és rámragadt egy ilyen depresszív érzés ami nem nagyon segít. Most mit csináljak? Eleve sem vagyok egy magabiztos extrovertált, így viszont az a kevés önbizalmam is el akar tűnni. :/