Missed ab? Lelki trauma. Segítség!

Én négy napot bent feküdtem előtte, hátha lesz, de nem lett. Vérzéssel kerültem be egyébként. A műtét rövid, altatásban zajlott semmit sem éreztem. Utána sem igazán, vagy csak annyira magam alatt voltam, hogy nem foglalkoztam vele. Vérzés csak közvetlenül a beavatkozás után volt. Másnaptól már csak pecsételgettem.

Rohadtul igazságtalannak éreztem, hogy mindez velem történik, és olyan volt, mintha a lelkem egy részét kitépték volna.

Egy kolléganőm, aki szintén átment hasonlón mondta, hogy ő tart a babájának születésnapot, és így könnyebb volt elengedni. Azt tanácsolta ne elfelejteni próbáljam az egészet, hanem eltárolni magamban.

Amint lehetett újra próbálkoztunk. Abból a napi aktusból jött össze a picikém, amikor elengedtem az előzőt. Gyertyát gyújtottam, és elmondtam neki, hogy mindig ő lesz az első, és szeretni fogom amíg élek, de nagyon szeretnék más anyukája is lenni.

Sors... vagy mindegy minek nevezzük a mostani babám szivverését akkor láttam először, amelyik napra az előzővel kiírtak.

Én néhány hét múlva a karomban tarthatom. Szívből kívánom, hogy mihamarabb épülj fel, és édesanya lehess.

Szia!

Először is nagyon sajnálom, ami veled történt.:(

Velem tavaly történt ez decemberben, a 13. héten tudtam meg, hogy a baba már kb a 9. héten meghalt. Soha nem gondoltam volna, hogy velem ez megtörténhet. A genetikai vizsgálat előtt egy nappal kezdtem el vérezni és azonnal mentem a dokihoz, aki közölte a rossz hírt. A legdurvább az egészben, hogy végig a vérzés napjáig hánytam, de olyan rosszul voltam a 6. héttől fogva, hogy fel sem tudtam kelni, ezért is gondoltam, hogy a babával minden oké. Maga volt a pokol. A műtét egyáltalán nem fájt, a méhtágító felhelyezése kellemetlen volt, de akkor nem érdekelt semmi. Reggel kellett bemennem, nem ehettem semmit, 1-kor műtöttek és 5 körül mentem haza. Mindenki nagyon aranyos volt, a doki leült velem a műtő előtt és elmondta, hogy ez nem az én hibám és a következő biztos sikerül majd. Őszintén szólva utána való napokban pici megkönnyebbülést éreztem, de csak a rosszullétek elmúlása miatt. Pozitívan álltam a következő terhességhez, és ha lehetett volna azonnal belevágtam volna mégyegyezer. 3 hónapot kellett várnunk, viszont mi már a 2. hónap után próbálkoztunk. 5 hónapra rá sikerült a baba, de addig úgy éreztem, hogy megbolondulok. Borzalmas volt. Most vagyok 9 hetes és sajnos most is eddig végig hánytam az egészet. Nem tudok örülni a babának, rettegek, hogy újra megtörténik a tavalyi dolog. Ma megyek egy ellenőrző uh-ra, borzaztóan félek.:( Nagyon sokat segítenek a barátok, akik szintén átestek ezen, illetve én nyíltan beszéltem erről, nem titkoltam és az is segített.

Kitartást neked!