Hogyan tudnám túltenni magam? Többi lent

Anyumat 4 éve műtötték hipofízis tumorra ( ez a fejben van), nem tudták mindet eltávolítani, gyógyszeres kezelést kapott egészen tavaly nyárig, amíg váratlan fordulat nem állt be. Egyik napról a másikra nem evett, nem kommunikált velünk, ágyba fekvő beteg lett, később kiderült kiújult a betegsége. Kómában volt amikor beszállítottuk a kórházba, ott közölték ha pár perccel később hozzuk, anya már nem él, sőt akkor sem volt biztos, hogy túléli. Van két tesóm, egyik sem él már velünk és mindkettő rohant haza külföldről, az egész családod sokként érte a dolog. Anyukám 1 hónapig volt kórházban abban az időben nagyon egyedül voltam a gondolataimmal, és annyi rossz dolog történt, apum ivott fájdalmába, tesóméknak is haza kellett menni a családhoz és magamra maradtam, jártam anyuhoz a kórházba, otthon is mindent én csináltam. Úgy éreztem egyedül maradtam a világban. Anyut pelenkázták, nem tudott járni, tusolni, semmit nem tudott egyedül,emlékezetkiesése volt azt sem tudta hogyan került kórházba és miért van ott. Később jól reagált a terápiára a tumor, összezsugorodott.Az életem ezen szakasza annyira hatással volt a lelkemre és megviselt, hogy még mai napig attól félek anya itt hagy,elveszi tőlem a betegsége. Szörnyen fáj és rettegek, még mindig itt látom magam előtt ahogy nem tehettem érte semmit. Úgy érzem nem szerettem őt eléggé, és most pótolom be,próbálok sokat vele lenni. A betegsége olyan hirtelen fordult tragikussá, hogy attól félek bármikor kiújulhat. Sajnos ezt nem lehet eltávolítani mert veszélyes helyen van. Minden hónapban kap zsugorító injekciót és diabéteszes cukorbeteg így diétáznia is kell, de annyira félek hogy elveszítem. Úgy érzem még egy ilyen traumát nem élnék túl. Ha elolvastad köszönöm, légyszi írjátok le a véleményeteket, ti mit tennétek a helyemben?

17/L