Miért ítélik el ennyire a depressziós embereket, akik vagdossák magukat?

Én is felháborítónak tartom ezt a hozzáállást.... Szerintem egyszerűen borzasztó, hogy itt tartunk, mert ez rengeteg kárt okoz. Én is voltam nehéz helyzetben, de van több ilyen ismerősöm is és azt kell, hogy mondjam, hogy nagyon sokan azért nem tudnak meggyógyulni (vagy legalábbis azért nehezebb), mert a környezetük nem tudja megfelelően kezelni. Ha te depressziós vagy van valamilyen lelki problémád (mert azt gondolom, hogy ez nem csak súlyos esetekre igaz), akkor 90%-ban egyedül vagy ezzel helyzettel, mert egyszerűen a társadalom ezt nem érti meg. Arra vagyunk berendezkedve, hogy mindenki a saját sorsának a kovácsa és mindenki a saját maga ura, mindenki saját magáért felelős, edd meg amit főztél, old meg saját magad és egyéb ilyen nagyon szép kis hangzatos mondások között élünk ugyebár, ami azt eredményezi, hogy az emberek nagy része le se sz*ja, hogy a másikkal mi van. Valamint ciki felvállalni, ha esetleg valamilyen nehézségbe vagy problémába ütközöl, mert akkor gyenge vagy, életképtelen vagy, "jajj mert téged még nem edzett meg az élet", el fognak taposni és hasonlók.

Szerintem nem lesz újdonság, amit mondok: általában ha te megosztod valakivel a problémádat, akkor arra nem megértéssel, együttérzéssel és segítő szándékkal fog reagálni a másik fél, hanem semmiségként tünteti fel azt a problémát és rögtön nagyobbat akar mondani, hogy bezzeg ő... (vagy minimum az lesz a válasz, hogy "igen nekem is tök sz*r mostanában", "jajj ne is mond, én is tök sza*ul vagyok, mert kimerültem, mert elhagyott, mert ez történt, mert az történt"). Ez ilyen tipikus farokméregetés (nem tudom másképp mondani), hogy ki ment át a durvább dolgokon, kinek rosszabb, kinek nehezebb, ki tapasztaltabb stb., stb. és ugye mindenki úgy érzi, hogy a saját gondja a legkomolyabb, legnehezebb, legsúlyosabb stb. Ezt szerintem mindenki tapasztalta már. Ha te egészséges és stabil vagy, rendben van a lelked, a tudatod stb., akkor erre max. legyintesz egyet és tudatosítod magadban, hogy akkor talán másnál kellene próbálkozni, hátha jobban ki tudod beszélni ami nyomja a lelked vagy jobban tud segíteni. Ugyanakkor, ha beteg vagy, esetleg csak szimplán rosszabb passzban vagy és mélyponton vagy, akkor ez úgy fog hatni, hogy "basszus én még ezt sem bírom", "én ennyire szánalmas vagyok", "mit rinyálok mikor másnak még sza*bb" vagy, hogy senki sem foglalkozik veled, senkit sem érdekelsz, nem is vagy rá érdemes, hogy foglalkozzanak veled, reménytelen vagy, nem is kell emberszámba venni stb., ami csak rosszabbá teszi a helyzetet. Attól senki sem fog meggyógyulni és rendbe jönni, ha pl. nem ismerik el a problémáját, nem hallgatják meg, elmondják, hogy "kapd össze magad", "össze kell magadat szedned", " állj talpra" és egyéb klisék vagy esetleg drasztikus módszereket választva beszólnak neki, leszólják, sértegetik vagy kidobják az utcára. NEM!!

Ugyanúgy azt tapasztalom, hogy az emberek éppen ezért nem mernek segítséget kérni. Ha valami gondjuk van, akkor arról sokszor a szeretteiknek, családjuknak, barátaiknak sem mernek beszéli, mert ez ciki. Ugyanígy nem mernek szakemberhez fordulni, mert ciki (sőt amúgy ugye a pszichológiát is sokan csak áltudományként állítják be és amúgy is kidobott pénz elmenni egy pszichológushoz például, mert az csak beszélget). A társadalom elvárja tőled, hogy te az élet minden területén frankón helytállj, dolgozz, szórakozz, fejlődj, legyenek kapcsolataid stb., legyél határozott, magabiztos, vidám, jókedvű stb., stb.. Ebbe a képbe nem fér bele az, hogy te rosszul érzed magad, hogy neked valami rosszul esett, hogy téged valami bánt, hogy valami fáj, hogy elgyengülsz stb., mert akkor kihullasz és elpusztulsz, hiszen nem vagy elég életképes. Ezek egyszerűen olyan dolgok, amiket ma Magyarországon sajnos nem lehet felvállalni anélkül, hogy ne tennének rád megjegyzéseket és ne mutogatnának rád, mert te biztosan csak hisztizel, lusta vagy, csak manipulálsz, csak fel akarod hívni magadra a figyelmet stb. Meg sem tudom számolni, hogy hányszor kaptam meg, hogy egy idióta hisztis rib*c vagyok, amiért sírtam vagy, hogy csak saját magammal foglalkozom meg fel akarom hívni magamra a figyelmet.... A vicc az, hogy az esetek nagy százalékában pont azért kerül az ember ilyen helyzetbe, mert egyedül van és nem számíthat támogatásra (nem kioktatásra és beszólásokra!!!) senkitől sem. Igen, vannak olyan helyzetek amikor valaki pl. azért vagdossa magát, hogy felhívja magára a figyelmet, de ez nem azért van, mert egy egoista, exhibicionista kis köc**g, hanem azért, mert kétségbe van esve, fél, nem tudja egyedül megoldani a krízishelyzetet és segítséget szeretne kérni, viszont ezt a megoldást találja a legegyszerűbbnek, mert ha szimplán elmondja, hogy segítségre van szüksége, akkor az embereket fikarcnyit sem érdekli vagy nem veszik komolyan. Ezt leszámítva pedig ezer oka lehet pl. el akarja terelni a figyelmét valami sokkal rosszabbról és úgy érzi, hogy a fájdalom ebben segíthet, lehet ez szimpla önutálat is, lehet ez egy pótcselekvés vagy akármi, csomó oka lehet. Én azt sem tagadom, hogy egyesek divatból csinálják, mert biztosan van ilyen is. Viszont azt gondolom, hogy ezt nem szabadna így kezelni (mint itt néhány hozzászóló is), mert ez nagyon nagyon súlyos következményeket von maga után.

Ostobaság.

Ha valaki nem veszi komolyan Pistike lelki problémáját, akkor attól, hogy ő titokban elkezdi vagdosni magát, semmivel nem lesz jobb, nem fogják őt komolyabban venni. Sőt, mint a példa is mutatja, csak ront a helyzetén.

Másrészt ebből igenis pont az jön le, hogy mégiscsak figyelemfelkeltés a vagdosás célja. Anélkül nem figylnek rám, akkor majd így.

Holott ezzel pont fordítva ülöd meg a lovat. Mármint üli Pistike. Mert ő azt akarja, hogy az figyeljen rá, aki pont leszarja - márpedig az így is, úgy is le fogja szarni. Ha felköti magát, akkor is.

Azt kéne Pistikének megkeresnie, aki tényleg foglalkozik a gondjával, vagdosás, öncsonkítás nélkül is. Legyen az rokon, barát, pszichiáter.

Ezzel csak az a baj, hogy így tényleg segítséget kapna, márpedig szerintem az ilyen vagdosós hülyegyerekek pont ezt nem akarják. Nem kell nekik segítség, a figyelem kell.

Értem, tehát ha vagdosod magad, attól sokkal jobb lesz a helyzeted. Akkor majd könnyebben megtalálod a segítséget. Sőt még a depressziód is enyhól!

Teljesen logikus, nem is értem, miért nem ez az általánosan elfogadott gyógymód.