Miért ítélik el ennyire a depressziós embereket, akik vagdossák magukat?

A depresszióst soha nem ítélném el!

A vagdosós az más!

Egyrészt sokan divatból csinálják. Másrészt miért lenne jó neked attól, hogy vágod magad? 100 vágás és apád nem lesz egy alkesz állat? 200 vágás és anyud hazaköltözik? 300 vágás és nyersz a lottón? 400 vágás és észre vesz a srác, aki tetszik? LÓF@XT!!! SEMMI nem lesz jobb! Sem a pengétől, sem a piától, sem a drogtól!

Aki erre nem jön rá, az haljon meg!

A depresszió egy betegség. Aki akarja, tudja kezel(tet)ni.

Aki vagdossa magát, az más: ő nem megoldást keres a problémájára hanem csak a feltűnést keresi. Az ilyen nem érdemel szánalmat. Megvetendő, elítélendő, leköpendő, kiröhögendő.

Sajnos a kommentek egy része igen éretlen hozzáállást sugall! Kár, hogy egyesek így gondolkodnak, mert pont az ilyen hozzáállás miatt érzik magukat egyre többen magányosnak, elhagyatottnak.

Akik vagdossák magukat, azok egy jó része nem kedvtelésből teszi. Olyan lelki fájdalmakat élnek át, amelyekről a legtöbbeknek semmi elképzelésük sincs. A vágás egy figyelemelterelő mozzanat. Akik nem bírnak lelki gondjaikkal megbirkózni, azok úgy érzik, a fizikai fájdalom okozása legalább átmenetileg elvonja a figyelmet a lelki sérülésekről. Persze ezzel azt is jelzik, hogy nincs, aki meghallgassa őket, egyedül érzik magukat. Nem az számít, hogy egyedül is vannak, hanem az, hogy ők annak érzik magukat.

Épp ezért én elítélni nem tudom, de nem helyeslem ezt a megoldást. Tudom azonban, hogy mondani könnyű, hogy ne csinálj valamit, de ha valaki tehetetlen, kiszolgáltatott stb. akkor azért a hidegvér, a logikus gondolkodás elhagy. Próbálja meg mindenki ezt megérteni, hogy a legtöbbek effélé éreznek, érezhetnek.

A kérdésre is válaszolva:

Véleményem szerint akik több időt töltenek el egy szuicid emberrel, azok rájönnek, hogy ezen egyének (lányok) lelki állapota igen instabil, jellemzően önmarcangoló. Akárhogy is szépítjük, gyakorta televannak negatív energiával, elfojtott dühhel, és a másik fél nem akarja ezt és/vagy egyszerűen nincs elég energiája, hogy ezt kezelni tudja. Így tehát félig tudatos a döntés, hogy akik elválnak a szuicid emberektől, miért teszik.

@20:33

Én is éreztem sokszor úgy hogy egy marék szart nem ér az életem, és azon gondolkoztam van-e értelme így létezni, még sem fordult meg soha a fejemben hogy vagdosnom kéne magam.

Volt egy barátom, aki öngyilkos lett, szerintem és se vagdosta magát, meg nem sírta tele a facebookot hogy neki mennyire rossz az élete...

8.-nak.

Oké, depis és magányos.

Írod, hogy nincs kivel beszélnie, de miért?

Tanár? Szülő? Iskolai pszichológus? SZTK dilidoki? Pap(Nem röhög!!!)?

Ráadásul sok lányt IMÁDNA és a tenyerén hordozna egy csomó FÉRFI, de nekik miért a kismajom kell, aki átveri?

Mellesleg, a vágástól mi lesz jobb? SEMMI!!!

És ezért nem tudom sajnálni! Ennyi erővel kiskutyákat is verhetne vascsővel, és ahhoz is jó pofát kéne vágnom, mondván ő szenved belül?