Hajlanó lennél megvakítani magad, ha csak úgy maradhatsz életben?

Nem. És nem csak a saját életemért nem adnám a látásom, de másért sem. Szerintem a látás egy olyan érzék, amitől senki sem válna meg önként.

Más kérdés, ha akaratomon kívül vesztem el. Megpróbálnék élni vak emberként, mint azt teszik sajnos sokan mások is.

Nagyon mérlegelném a dolgokat.

-mennyire vagyok elégedett a mostani életemmel

ha elégedett, boldog vagyok, akkor

-mennyire tudnám fenntartani a mostani, boldognak mondható életemet

-rengeteg vakkal beszélnék, tájékozódnék a lehetőségekről, az életkörülményeikről, hogyan lehet vakon élni, mennyiben hátráltat a vakság, mit lehet megtenni vakon is és mit nem.

Mondom mindezt vakként.

Ugyanis lehet egész teljesnek mondható életet élni vakon, de lehet egy otthonülő, problémákkal, akadályokkal tele életet is élni.

Függ ez az ember beállítottságától, természetétől,

függ a családjától, barátaitól, tehát van-e akire számíthat,

függ az életkörülményeitől, otthonülő, vagy tartalmas életet él,

és végül függ, a szerencsétől is, hogy vaksága után milyen körökbe kerül be, milyen lehetőségek nyílnak meg előtte.

Ha csak fiktív feltevés a kérdés, akkor biztos elég lett volna egy igen vagy nem válasz, de akár még valós helyzetként is előfordulhat.