Mi a véleményed azokról akik a szemedbe nyaliznak aztán hátad mögött kavarnak? Te is elküldöd őket a pokolra?

Volt olyan személy az életemben, aki nem kedvelt. Nyilván olyan vagyok – minden erényemmel és hibámmal együtt –, amilyen, ő annyit lát belőlem, amennyit, olyan értékrendje van, amilyen, így olyan véleménnyel lehet rólam, amilyennek tűnök neki. Ha nincs rólam jó véleménnyel, hát nincs. Megpróbálhatom feltárni ennek az okát, de tulajdonképpen én attól függetlenül tartom magam jónak, rossznak, hogy ki milyen véleménnyel van rólam. Mások véleménye addig fontos, hogy az ember elgondolkodjon róla, így esetleg rálelhet olyan hibára, hiányosságra önmagában, ami valóban benne van, csak nem tűnt fel. Mások véleményének az elemzése tehát fontos. De ha ezen elemzés után az jön ki, hogy ő rosszul lát engem, rosszul ítél meg engem, akkor még mindig láttathatok vele egy helyesebb, valósabb képet. Ha ez sem megy, akkor sincs gond. Ő nincs jó véleménnyel rólam, semmi gond.

Nyilván van az emberben egyfajta udvariasság. Sok emberben látok negatívumokat, esetleg a háta mögött – ha az valami valós probléma forrása – beszélek is róla, de az illetőt nem akarom megbántani, nem akarom, hogy ez rosszul essen neki, vagy látom, hogy ez a rossz tulajdonsága nem teljesen az ő hibájának róható fel, vagy látom, hogy küzd ellene, így előtte nem feltétlen hozom ezt fel témaként.

Azzal önmagában nincs gond, hogy valaki a hátam mögött mást mond, mint szemtől-szembe. A probléma akkor van, mikor valaki azzal ellentétes dolgot mond szemtől-szemben, mint mikor a hátam mögött beszél. Lehet valaki mondjuk csúnyának tart, de előttem nem mondja ezt. De ha előttem meg arról beszél, hogy milyen szép vagyok, na az összeegyeztethetetlen.

Ha a dologból nincs konkrét hátrányom, ráhagyom. Ha igen – ilyenre életemben kétszer volt példa –, akkor az illetőt szembesítem a dologgal. Ha mondjuk elkezdi ecsetelni, hogy szép vagyok, akkor megmondom, hogy tudtommal a hátam mögött meg kimondottan csúnyának tart, akkor hogy is van ez. Mert ha őszintén szépnek tart, akkor miért mondja a hátam mögött azt, hogy csúnya vagyok. Mit akar elérni, mit remél ettől, vagy mitől fél, amiért ezt mondja. Ha meg őszintén nem tart szépnek, akkor felesleges ez a szerepjáték. Mondja azt a szemembe is, hogy csúnya vagyok. Én sem tartom magamat szépnek, ebből nem lesz közöttünk vita. De legalábbis ne ecsetelje a szépségemet. Lehet ettől még jól ki fogunk jönni egymással. Lehet nem. Fene tudja, de ez a szerepjáték teljesen felesleges.

Ha kimondottan ellenséges szándék van a dolog mögött – amiről konkrétan meggyőződtél –, akkor a legjobb olyan helyzetbe hozni az illetőt, hogy összeegyeztethetetlen legyen a kétféle szerepe. Pl. ha valakinek azt ecsetelte, hogy milyen csúnya vagyok, akkor ezen illető előtt kérdezem meg, hogy hogy is van ez, mert nekem azt mondta, hogy szép vagyok, neki meg azt, hogy csúnya. Nyilván ez elég kegyetlen dolog, hiszen az illető önazonosságáról alkotott képet rombolod le, ilyenre csak akkor kerít sort az ember, ha más választás nincs.

De nem, nem küldök el senkit sehova. Volt olyan ember, aki a hátam mögött sem, szemtől-szemben sem volt jó véleménnyel rólam. A saját nézőpontjából talán még értem is. A saját nézőpontomból én sem voltam túl jó véleménnyel róla, de mikor ez konfliktusforrás volt, nem is titkoltam el előle. De nem küldtem el sehova, bizonyos dolgokban remekül együtt tudtunk működni ennek ellenére. Egy közösség tagjai voltunk, lehetett egy harmadik személy ugyanúgy kedves a számunkra, és pl. annak az ötletelésében, hogy mivel lepjük meg ezt a harmadik személyt a születésnapjára ugyanúgy tudtunk ötletelni, egymás ötleteinek a jóságát objektíven belátni, elismerni. Meg úgy egymás valódi erényeit elismerni minden negatív véleményszál ellenére.