Mondanátok vélemény a "versemről"?
Remény a sötétben
Szobám kicsi sarkában hallgatom a csendet,
És a szívem dobogását, mely némán szenved.
Érzem, a sötétség szűnni nem akaró,
Mindent ellep, mint egy meleg takaró.
Be vagyok már rég a négy fal közé zárva,
Megfulladok, hiába van az ablak kitárva.
A Hold fentről a nyomoromon kacag,
Igaz Ő magányos, de legalább szabad.
Elveszek a sötétben, egyre közeledik felém,
Ami életben tart még nem más, mint a remény.
Bár évekig tanítanak irodalmat az általános iskolában, valahogy mindenki azt gondolja, hogy egy vers attól lesz vers, hogy a sorvégek összecsengnek. Az igazán jó vers nem a rímektől lesz vers. A mondanivaló nyilván fontos, de mondanivalót át lehet adni prózában is, nem is a mondanivalótól lesz valami vers. A vers leginkább a ritmustól lesz vers. Kétféle klasszikus verstípus létezik, az időmértékes és az ütemhangsúlyos verselés. Bizonyára rémlenek irodalomórákról ezek a fogalmak. Mindkettő kötött forma, és ez a forma adja meg a vers ritmusát. A versed ezek egyikébe sem tartozik bele.
Van még ugye szabad vers. De a szabad vers nem könnyítés. Nem arról szól, hogy „hát, ezt a sort nem sikerült 8 (4+4) szótagban megfogalmazni rendesen, akkor ez a sor 11 szótagos lesz”. A szabad vers avatott kézben arra jó, hogy a vers ritmusa együtt tudjon lüktetni a vers mondanivalójával, ahol a vers mondanivalója hevesebbé válik, ott a vers dinamikusabbá tudjon válni, ahol a mondanivaló, az érzelmi töltet elcsendesedik, ott a vers le tudjon lassulni.
A versednek nincs ritmusa. A rímek egész jók. A költői képek kicsit klisészerűek. Olyan stíluselemeknek, mint ismétlés, fokozás, párhuzam, ellentét teljesen hiányoznak a versből. Sehol egy alliteráció, egy oximoron, egy szinekdoché. Oké, hasonlat, allegória, meg talán egy megszemélyesítés van a versben, de azért nem dúskál költői eszközökben. Jó, nyilván nem is ezektől lesz jó vers egy vers, nem feltétlenül szükségesek, de mindezek hiányában és a ritmus hiányában ez a „vers” bármilyen mély érzelmeket is írna le, nem annyira vers lenne, mint inkább rímekbe szedett próza.
Aztán a vers művészet. A művészet lényege meg részben valamilyen katarzis, részben az, hogy valami olyan gondolatot vagy érzelmet szólítson meg a befogadóban közvetlenül, amire egy profán szöveg nem képes. Nyilván ez azért szubjektív, a korkülönbségből is adódik, de nálam egyik sem történt meg.
Nem reménytelen persze az egész. Ha késztetést érzel rá, akkor írj verseket. Nem kell jónak, bárkinek is tetszőnek lennie persze, de amíg nincs ilyen elvárásod, addig nem érdemes mások véleményét kikérni róla. Írj több verset. De egyelőre inkább a fióknak. Meg olvass sok verset, próbáld megfogni azt, hogy bennük a jó, mi érintett meg, mi nyűgözött le, mitől lesz egy vers érdekes, sajátos. Az irodalomórán tanultakat nem elfelejtve könnyebben megtalálod ezeket, és tudsz belőle tanulni. De ez így még tényleg eléggé zsenge.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!