Mi a véleményetek a versemről?

Amikor először keltem fel és éppen bús táncát járta az éjjel,

Hiszen két félből egyszer még táncolnia kell,

Meghallottam bársonyos, sima hangját.

Tudtam, gyerekként szeret engem

És ő mindig tudta, hogy szeretem és nem felejtem

Kapaszkodott az erős sziklák vállába, melyek hirtelen

Felengedtek, nevettek örömtelien

És ő a sziklák vállát csupán félig érte el

Megvetéssel nézte az én kezem, mely piszkos és göröngyös,

De én sosem néztem megvetéssel rá

Semmire, ami segített megrajzolni a festményt,

Mit napokig mázolt a házunk falán

Ott mászkált és az arca napsütötte része

Megengedte, hogy ők is ránézzenek

És nálam keresett segítséget

Most a szikla csücskéről nézett le rám

És halkan nevetgélt,

Ezt ma festette meg

És én éjjelenként szerettem,

Mert akkor ő is azt remélte,

Holnap nem felejt el

Selymes kendője lassan csúszott a vállán és kesztyűjét

Felvette, a robajtól távol, ő nem rohant vagy sétált

Rám hagyta a nyakkendőt és táncra hívott balettáncosnőt

Mit akarsz, mit mondjak

Hogy szebb vagy nálamnál

És jobb vagy

Combodból virágszál szárad,

S ha jó kedve van a Napnak,

Félig befedi arcodat

Mint a bársony köpönyeg, amely zsebében

Kendődet tartottad

És minden nap zsebkendőd elhagytad

Megtanultad,

De te anélkül is tudtad,

Holt tavak partjánál szép voltál és tudtad

Nagy rád már a nadrág és boldogok a szoknyák,

Fejeden lepel ernyedtté vált

Elúszott a toll és idegennel úszott

Báját vesztette kecses írásod

Ha elfelejted, majd én elmondom

Meztelen kedvvel

Így is, úgy is, amúgy is

Még ma és most is

Tegnap jobban és azelőtt kevésbé

Kezét nyújtja a rozsda, de te elfogadtad

És megmosolyogtad

Én mindig sejtettem, páros és páratlan kedvel

Könnyű voltál, amikor felemeltelek

Könnyebb, mint én

Játszottunk, pázsiton feküdtünk

Mást miért érdekelt

Vártam, hogy két szirom a szemedre hulljon

Minden éjjel

És mutatkozott az éhjel

Elolvadt a szemhéjadon

S te elalszol

Választásod nem volt

És most minden boldog

Homlokodat csókolom és másokkal sétálok

Boldog a szövet, ha testedre ráhajol

És kezemből sosem lesz már háromszög

Szirmomat védelmezve páronként tanultam meg,

Mit te gyermekként elsajátítottál

Néztem, ahogy sima kezed fest kecses aláírást

Mondd te

Te jobban tudod

Az én nevem szeszélyes és te nyugodt

Elvesztettelek, tudom

Lassan történt, miközben bús táncát járta az éjjel

És mi éppen rajzoltunk

És táncoltunk és elmúltunk és senki sem felejtett el téged

És te sem felejtettél el engem,

Hiszen átadtam neked azt, ami én vagyok

Ne lebbenj túl távol, kérem

Bársony éjszakákon

Én a homlokodat csókolom

És szidlak minden reggel, mert nem mérted fel

És hittem, magadra gondolsz

Választásod nem volt

És hidd el, nekem sem volt

Én tudom, hogy te tudod

És te tudod, hogy sziklák rázkódtak, ha megjelentél tó torkán

Csupán páratlanok hitték azt, álmosak és párosak

És én táncra kértem az éjjelt

Kértem, könyörögtem,

Adjon vissza nekem

És ő üvöltött örömtelien,

Hiszen két félből egyszer még táncolnia kell.