Mondanátok véleményt a versemről?

Nem vers ez, csak

Rövidre tagolt mondatok

Ahol itt-ott azért

Rímelnek szótagok

De nem stimmel sajnos

Sem a ritmus, sem

A szótagszám sehol

Nincs benne lüktetés

Így ez nem is verselés

Csak egy esetlen próbálkozás,

Mint ez is itt.

"Nem értem, hogy a versnek miből másból kéne állnia, mint mondatokból..."

Ha figyeltél volna az iskolában irodalom órán, amikor azt tanultátok, mi az a vers, akkor értenéd.

De tessék, idézek a wikipédiáról:

"A költemények fő jellemzői a képiség, a hasonlatok, metaforák és számos más költői eszköz használata; (részben ezzel összefüggésben) a megfontolt szóválasztás; a zenei ritmushoz közel álló lüktetés, mely vagy a hangsúlyok bizonyos mintázatba rendezésével (Ütemhangsúlyos verselés), vagy a hosszú és rövid szótagok váltakoztatásával (időmértékes verselés) áll elő; illetve a rím."

Ebből nálad csak a rímet lehet felfedezni. Iszonyat zavaró minden tizenéves verspróbálkozásában, hogy nincs lüktetés, nincs semmi ritmus. Ha megnézel egy IGAZI verset egy IGAZI költőtől, azt fogod tapasztalni, hogy a sorok azonos szótagszámúak, figyelnek a rövid és hosszú hangokra, van dallama, ritmusa a versnek. A tiéd csak rímel. Ez nagyon kevés.

"Egyébként meg ha minden negyedik sor után szétválasztod, akkor versszakokat kapsz"

Lehet, de az a legkevesebb, ami hiányzik.

"eredetileg úgyis van, csak itt elfelejtettem."

Na látod, ezt meg nekem honnan kéne tudnom. Egyébként nagyon nagy fokú igénytelenségre vall, ha az ember a saját művét, amikor mások véleményét kéri róla, nem képes tisztességesen bemásolni.

"Nem tudom, észrevetted-e, hogy nem csak itt-ott rímelgetnek a sorok, hanem minden második sor, ez is egyfajta verselési mód."

Többé-kevésbé - de ez még kevés ahhoz, hogy én versként tekintsek rá.

"Természetesen tiszteletben tartom a véleményed"

Köszönöm, ez a legkevesebb.

"azt is, hogy nem tetszik"

Még jó, hogy nem csak akkor, ha tetszik...

"de máskor ahelyett, hogy elveszed az ember önbizalmát,"

Nem kéne, hogy az önbizalmad elvesszen attól, hogy negatív kritikát kapsz. Meg kéne fogadni, át kéne gondolni és alkalmazni a későbbiekben.

"és gúnyolódsz"

Semmi gúnyolódás nem volt, ezt még akár ki is kérhetném magamnak, ha érdekelne.

"mond meg, te, hogy csinálnád."

Dolgoznék még rajta. Már ha akarnék verset írni, de nem akarok. Többek között azért, mert nem tudok.

"Ha van jó ötleted, vagy tanácsod, szívesen fogadom"

Felsoroltam párat, csak nem akarod észrevenni.

"de ha te sem tudsz jobbat, akkor arra kérlek ne minősítsd le a munkámat"

Na ezt marha gyorsan felejtsd el. Ez a létező legrosszabb, amit mondhatsz. Nem kell ahhoz költőnek lennem, hogy lássam, ha egy versnek mondott dolog nem az. Ugyanúgy, ahogy nem kell tudnom főzni ahhoz, hogy megmondjam egy ételről, hogy az rossz, ugye?

"amibe nekem sok időm volt benne, még ha te úgy látod, nem is."

A sok idő ezek szerint nem volt elég. Nem attól lesz jó egy vers, hogy sokáig ülsz fölötte. Semmi nem attól lesz jó, hogy sokáig tart elkészíteni.

Összegzésül: ha te gúnyolódásként fogadod a negatív kritikát, akkor már régen rossz. Esetleg úgy kéne kiírni a kérdést, hogy csak olyan választ vársz, hogy "jujdejó" - ebben az esetben nem fogok válaszolni. Viszont ebben az esetben soha nem fogsz előrébb lépni...