Féltek a migránsoktól?

Igazad van!

Én is félek:(

Az kétségtelen, hogy a terrortámadások igen gyakoriak.

De ha jól figyelsz, akkor a legtöbb esetben az elkövető nem mostanában érkezett az országban, hanem régen. Nem is illegális bevándorló, hanem törvényesen tartózkodik ott. Esetleg már ott is születtek. A titkosszolgálatok sem figyeltek fel rájuk korábban.

A "kisebb ügyek" meg ugyan valósak, de torz képet kapunk a mádién át.

Olyasmire gondolok, mint amikor arról káráltak, mennyien halnak meg madárinfluenzában. Csak azt nem mondták, hogy a "rendes" influenzában sokkal többen, csak az megszokott, nem hír az újságban.

Pl. a németeknél sem írják oda, hogy a németek közül mennyien erőszakolnak meg nőket. Tehát olyanokról nem írnak, akik évszázadok óta ott élő felmenőktől származik.

Ha mégis, nincs annyira kihangsúlyozva, mint amikor egy új jövevény teszi ugyanazt.

Ami nagyobb baj az, hogy félő, Európa úgy jár, mink anno Budával. Hogy csellel elfoglalnak minket.

Hogy most csak az életüket féltik, azért jönnek, vagy könnyebb életre vágynak. S el fog jönni az idő, amikor mi leszünk itt az idegenek.

Nem bántanak, csak hozzájuk kell igazodnunk. Ők mondják meg nekünk, hogyan éljünk, gondolkodjunk.

És azon kívül, hogy ott vannak, mi rosszat tettek?

Olyan 15 éve bringáztam először Bécsben, vagy talán régebben.

Hétvégén a szigeten a Duna menti bringaút mellett családok piknikeztek több kilométer hosszan. Kétharmaduk arabos megjelenésű. Férfiak, nők, gyermekek.

Tudod mi volt a különbség az osztrákok és köztük?

Az osztrák sört ivott és disznóhúst sütött, a nők hajadonfőt voltak. A gyerekek nevetgéltek, szaladgáltak.

Az arabok üdítőt ittak, birkát sütöttek, s kendő volt a nők fején. A gyerekek nevetgéltek, szaladgáltak.

Húsz-huszonöt éve a pesti Váci utcában teljesen lefátyolozott nőt láttam (értsd a szeme előtt is fátyol volt).

60 éves vagyok, s már kisgyermekként is voltak Budapesten mindenféle népek. Zömében az ún. harmadik világból.

Kubaiak, Afrika különböző részéből származók, közel-keletiek, s persze sok vietnami.

Sok kínai él hazánkban, s a legkisebb gondot sem jelentik.

A mostani migránsáradat persze nem normális. Főleg nem azért, mert nem hívtuk, nem befogadjuk, csak elviseljük őket. Nem mondják meg kifélék, mihez értenek. Nem kopognak, hanem ránk rúgják az ajtót.

Nem örülnek annak, hogy itt békét lelnek, hanem az ő szokásaikat akarják ránk erőltetni.

Számomra azért nehéz ügy véleményt alkotni, mert a legtöbbjük békés, szelíd ember, akiket megvezettek.

Mint ahogyan pl. a mi cigányainknak is jobb életet ígértek Kanadában.

Képzeld azt az embert, akit behülyítenek azzal, hogy itt megtalálja a nyugalmat, boldogságot, békét. Lesz jó élete neki és családjának.

Otthagy mindent. Az egész addigi életét. Az embercsempészek a gatyát is leszedik róluk.

Mire megérkeznek elgyötörten, pénz nélkül, mer a keserűsék gyötri.

És itt meg nem várja a remélt jobb élet. Nem beszéli a nyelvet, nem értik az ő szavát. Ha ért valamihez, jó eséllyel itt haszontalan.

Nem tud lakást sem bérelni, mert már nincs semmije.

Táborba zárva él, vagy céltalanul kószál az utcán.

Haza menni sem tud, mert nincs miből, s talán nem is mer.

Nem kell tapsikolni, hogy jaj de jó. De ők is emberek.