Nem akarok élni. Elvettek minden lehetőséget. Mit tegyek?

Az a lényeg, hogy a családi viszonyaim nagyon-nagyon szarok. A páro... exem nem rég szakított 1év után, mert neki kellenek mások is, élvezni akarja az életet... de én szeretem.... még csak 17éves vagyok suliba járok, s utána mehetek dolgozni, h ha befejeztem a sulit, vagy ha nagy baj van hazai terepen leléphessek... de nem tudok szórakozni... nem élvezem az életet.... s ha vége a sulinak muszály dolgoznom, és ha akkor baszok el vlamit, azért már nem csak csúnyán néznek, ha bebaszok s kimaradok, vagy leruccanni balatonra... kiakarok szökni otthonról este, bele akarok kostolni az életbe... de ha megteszem s rákapok a melónak annyi kb.... s akkor nem lesz esélyem kijutni... tényleg nagyon rossz, részletezni nem szeretném, nem csak kamaszpanasz dolgok. De ha egy olyan csávót hoz fel a rib@** anyád, aki bántja a kisebb testvéreket míg nem vagyok ott, meg hazugságok hazugságok hátán, kihasználás, beletaposás a másikba stb.... nincs helyem hova menni... nincs életcélom... egyedül annyi, h eltűnjek innen... de a párommal ment a jövőm is... azóta nonstop minden nap 8-9ig dolgozok suli utan, s tenném félre a pénzt, de abból is vesz el a szülöanyám... de ő nem dolgozik, s segéjekből kapja a pénzt... árvasági családi özvegyi s nyugdíj... azt se to , h mire fel kapja a nyugdíját, nem dolgozott még soha rendesen... s én vagyok az álszent a kissenkiházi a nyomorék meg hasonló, mert szeretnék előrejutni, s kikerülni.... senki se segít... nincs se rokonom, se barátom... az utolsó akimelett lehettem a kedvesem volt... s tudom, h ez tényleg nem való senkinek, es érthető, hogy ez neki sok, miközben az ő anyával sincs minden rendben... de a nyakamban az életminden szívása, s semmi szórakozás nincs... nem tudok aludni rendesen, se enni se semmi... én itt ténxleg összeroppanok... mit lehetne tenni? (Pszichológushoz nem mehetek... a sulis meg... hogy finom legyek nála, még én is több mindent tudok...)