Mi a véleményetek a verseimről?

"döntsd a fejed szavaimra"

Ez tetszik! :)

A többit még csiszolnám. Nem akarom hallani ahogy megfulladsz bármibe is egyébként.

Attól, hogy egy szöveget sorokba törsz, és a sorvégek összecsengenek, nem lesz valami vers. A vers leginkább a ritmustól válik verssé. Mint ahogy tanítják már általános iskolában is, kétféle vers van, van időmértékes és ütemhangsúlyos verselés. Mindkettőnek szigorú formai szabályai vannak. Lásd:

[link]

[link]

Persze a modernitás a formai szabályokat is felrúgta, megszületett a szabad vers, aminek már nincsenek ilyen kötött szabályai. Ez látszólag több szabadságot ad, de valójában sokkal nehezebbé teszi az írást, mert egy szabad verssel sokkal nehezebb bánni, ott fontossá válik az is, hogy az egyes sorok hosszának változása kövesse a mondanivaló érzelmi töltetét. Igazán azt tud jó szabad verset írni, aki a klasszikus formákat is jól kezeli.

A rím általában része, de nem feltétlenül szükséges része a versnek. Viszont a rím sem csak annyiról szól, hogy a sorok vége ugyanarra a magánhangzóra végződik, jobb, ha több magánhangzó is összecseng, illetve a mássalhangzóknak is ugyanabba a családba kell tartozniuk, hasonlóan kell csengeniük. A ragrím – mikor a rímet az azonos rag adja – sokat levon a rím értékéből. Nálad ezen a téren elég vegyes a kép, vannak egészen jó rímek is (zavar-kavar, kilincs-bilincs), vannak ragrímek (aludjak-halottnak, vodkát-Botkát), meg vannak egészen borzalmas rímek is (van-fagy, neked-tehetsz, levegővétel-etetőszékben, hozzám-vodkát).

A vers általában egyéb költői eszközöket is tartalmaz, amikből nincs sok a verseidben. Oximoron, hasonlat, megszemélyesítés, metafora, belső rím, alliteráció, allegória, keretes szerkezet, ismétlés stb. Persze attól, hogy ezekkel telepakolnak egy írást, attól még nem lesz vers, de egy jó vers tartalmaz általában ilyen eszközöket is.

A költészet másik fontos eleme a választékos, jól megfontolt szóhasználat. Itt is vannak hiányosságai a verseidnek.

~ ~ ~

Végső soron a vers művészet. Mint minden művészetnek az az alapvető lényege, hogy képes közvetlenül megszólítani a befogadóban valamit, amit hétköznapi, prózai eszközökkel nem lehet. Lehet, hogy a verseidben leírt érzések, gondolatok átélhetők, megélhetők, szánakozásra késztetők, nyomasztóak, bármilyenek, ha ez nem válik többé, mintha ugyanezt prózaként, egyszerű leírásként írnád le, akkor a versed nem lett vers.

De vannak egészen ígéretes pontok is ebben a pár versben. A verseid egészek pocsékak. De ez nem számít semmit. Ha te örömödet leled az írásban, írj. Közben azért olvass más verseket is, illetve nem árt, ha az irodalom órákon tanultakat is felidézed. A verset hagyd érni. Néha vedd elő egyiket-másikat, csiszolj rajta egy kicsit. Bizonyára még sok egészen pocsék verset fogsz írni, de mindig egyre kevésbé pocsékakat. Idővel majd írsz jó verseket is. De addig nem biztos, hogy szélesebb nyilvánosság elé kell tárni ezeket, pláne elismerést várni értük. A versírás is olyan, mint bármelyik hobbi. Kell néhány év, hogy az ember ha nem is profi, de amatőr szinten jól csinálja ezt a tevékenységet.

Az a baj ezekkel,

Hogy nem versek.

Attól, hogy a mondandódat

Rövid sorokba rendezed,

Még nem kapsz verset,

Csak béna szöveget.

Ha figyeltél volna a suliban

A magyar órán, vagy irodalom,

Vagy hogy a rákba' is híják

Ahol ilyesmiről van szó

Akkor tisztában lennél azzal,

Mitől lesz vers egy vers.

Mert nem csak a rövid soroktól -

Sőt, egyáltalán nem attól.

Nem elég a sorvégi rím sem,

Ha nincs ritmusa a műnek.

Kell a lüktetés, s figyelni

A szótagszámra s még sok másra.

Vedd elő a tankönyvet

Vagy szedd össze magad,

S kérdezd meg tanárnődet:

- Mitől lesz vers a vers?

Mondja ismét el - s most majd

Figyelsz, megígéred, Isten úccse'.