Mi a véleményetek a verseimről?

Törékeny világ

Sötétség vesz körül mindent,

Fájdalom, ami betakar minket.

Állok a lángok között,

Ami egyre jobban felerősödött.

A sötétséget felváltotta a tűz fénye,

A forróság a lábamat érte.

Kínzó fájdalom égeti testemet,

A bűn felemészti lelkemet.

Szemembe könnyek szöknek,

A porcelán üvegek összetörnek.

Csak állok, állok a tűz közepén,

És nézem, ahogy életem véget ér.

Gondolataimban boldog arcok vesznek körül,

Az idő pedig gyorsan repül.

A következő pillanatban a tűz eltűnik,

Helyére víz áramlik.

Testemet a víz lehűti,

A sebeket eltünteti.

Az élet

Erősnek kell lennem,

Nem szabad elvesznem.

Vannak akik szeretnek,

Az üvegek repednek.

Remeg a testem,

Ez lesz a vesztem.

Egyre jobban érzem, hogy gyengülök,

Nem tudom, mikor enyhülök.

Kipirosodott az arcom a sírástól,

Valamikor le kell szoknom az írásról.

Ha baj ér, előveszem a könyvem,

És csak írok… Írok a ködben.

Nem bírom már az életet,

Kérek valami édeset.

Aminek végre örülhetek,

Kérlek, könyörüljetek.

Visszatérő érzelmek

Nagy ürességet érzek a lelkemben,

A szerelmedet ízlelgettem.

Csakhogy ez nem jött össze,

Egy köszönést kaptam mindössze.

Nem volt gond, míg nem láttalak,

De mikor találkoztunk, újra a szívembe zártalak.

Este van, ülünk a kocsiban,

Úgy bámullak, mint filmet a moziban.

Mikor elmegyünk forralt bort inni,

Egyszerűen nem tudok benne hinni.

Nem tudom, hogy irántad mit érzek,

Azt tudom, hogy vannak az életemben rossz részek.

Mindig lehetetlen emberek kellenek,

A semmiért teperek.

Te is egy lehetetlen kérés vagy számomra,

De azért téged kérlek karácsonyra.

Kincs

Téli estén az utcán sötétség honol,

Te pedig az életeden gondolkozol.

Ülsz az ablakban s töröd a fejed,

Hogy mi okozhatja ezt az őrületet.

Mert mikor körülötted a fejére áll minden,

Te nem agyalsz semmiféle kincsen.

Csakis a rossz dolgokra figyelsz,

Mindent magadon viselsz.

Hagyd, hogy a jó dolgok előtörjenek,

Mosolyogj, hogy az emberek benned gyönyörködjenek.

Találd meg a rossz dolgok közt a kincset,

És őrizd meg emlékbe mindet.

Te is szerettél volna egy olyan világban élni,

Ahol az élettől nem lehet félni.

De tudjuk, ez túl nagy kérés,

Mert a világ sohasem békés.