Tudnátok buktatókat írni, arra az elméletre, hogy a világ csak szimuláció?

A szimuláció általában egy egyszerűsített modell. Ez a mi világunkra nem igaz, mert végtelenül komplexnek tűnik bármely irányban. Innentől kezdve maximum kísérletről lehet szó, külső irányítással, de akkor a vezérlők ugyanebben az univerzumban vannak.

A téridő dimenziókban való ugrálás csak elmélet egyenlóre.

Sok Sci-fi feldolgozta a témát.

pl. Galaktika utikalauz stopposoknak, vagy Kozmikus főnyeremény, Alapítvány regények.

4-es:

Az hogy komplex, még nem cáfolja. A mi világunkban is vannak alkotóelemek, atomok, szubatomi részecskék, stb, a franc tudja meddig találták már meg, ahogy egy a mi világunkban használt videójáték esetében a polimerek, pixelek, stb, mind része annak a már már valóságos grafikának amit látsz a monitoron. Én látom realitását a szimuláció elméletnek, de se igazolni se cáfolni nem tudom. Tény hogy ha az, akkor túl tökéletes, de nem teljesen. Komplett csoportok alakultak már rá, hogy a hibákat, a "glitch"-eket keressék a világban.

És őszintén, inkább abban hiszek, hogy ott ülök egy hipermodern szimulátor előtt, és mindaz amit látok csak egy játék, élek eszerint és kvázi játszom az életet, semmit se veszek túl komolyan, mint hogy valamelyik világvallás beszűkült szabályrendszere szerint éljek, és higyjem el, hogy egy muki járt a vizen, és ezt a mukit egy szűz szülte meg (bár ők lehet használtak valami cheat-et, aztán a moderátorok kidobták őket a session-ből 😁😁😎😎)

De igazából egyre több dolgot veszek észre, ami a szimuláció elméletet támaszthatja alá (mármint a mindennapjaim, az életmenetem alatt), de ezeket itt hosszú lenne kifejteni.