Mihez kezdhetnék? Én rontottam el valamit?

Üdv! 14 éves lány vagyok. Szeretném, ha valaki tudna tanácsot adni, mivel nem látok kiutat a jelenlegi helyzetemből.

Kisgyerekkorom óta introvertált vagyok, sosem volt túl sok barátom. Egyke vagyok, ráadásul.

Ez sajnos a mai napig is így megy... próbálkozom fejlődni, mindig tisztelek mindenkit, barátságos vagyok, de valahogy mindig "hátrahagynak", mintha láthatatlan lennék.

Tavaly nyáron, sok-sok év veszekedés után elváltak a szüleim. Igazság szerint ez eleinte nem okozott nekem nagy gondot, viszont ami utána jött, az már fájt... ebben az időszakban különösen jól esett volna egy pár barát, aki meghallgat és megvígasztal, de mivel erre nem volt lehetőség, ezért magamba fojtottam mindent. Ennek meg is lettek a következményei, az egészségem rovására: egyre rosszabbul vagyok, nehezen kapok levegőt, egyre jobban fáj a mellkasom, stb....

Jövőre gimnazista leszek. Nagyon reménykedem, hogy ott majd nem leszek magányos. Azonban közbejött még egy bökkenő: fűzőt kell hordanom a gerincferdülésem miatt. Gondolom, kamaszkorban természetes, ha valaki nem elégedett a kinézetével, de ettől (idézem egy ismerősöm) "úgy fogok kinézni, mint egy fogyatékos." Persze én próbálom nem így látni, de egyszerűen csak úgy érzem, sosem fognak szeretni (nem szerelemre gondolok.)

Ezek, és még sokminden más miatt jöttek elő a bizonyos rosszullétek, a háziorvos pedig pszichiátriára küldött, mondván, hogy lelki okai vannak.

Én csinálok valamit rosszul? Vagy majd idővel jobb lesz?

ELőre is köszönöm a válaszokat!