Ki szeretne egyszer "világgá"menni?

Jó lenne, csak túl gyáva vagyok hozzá. Folyton attól rettegnék hogy bebörtönöznek, vagy csövesként végzem egy idegen országban meg ilyesmik. De egyébként nagyonjó lenne.

nekem is ugyanaz mint az első válaszolónak :( pedig jó lenne

Sokszor gondolkozom ilyenen, alapból szeretek utazgatni, célom pedig New York. Persze csak idővel, oda már bőven kell pénz... de bárhova elmennék csak úgy, nem tudok egy helyben meglenni. A gond, hogy csak most leszek 18, és középiskolába járok. Aztán majd meglátjuk mi valósul meg ebből..;)

Ami engem illet, nemsokára szedem a sátorfámat és indulok. Itt ahova születtem és ahol felnőttem és ahol most is élek, nincs jövőm. Nincs munkám már lassan 1 éve, nincs barátnőm, az egykori barátok más utakon járnak, az örökségemet gyakorlatilag elvesztettem, a lakásmaffia elveszi hamarosan a lakást ahol lakom, a rendőrség és a bíróság egy kalap szar, szinte egytől-egyig levannak fizetve vagy ilyen-olyan érdek fűzi őket az alvilághoz. Annak a kevés ügyésznek, bírónak, rendőrnek és ügyvédnek aki nincsen velük pedig megvan kötve a keze vagy megfenyegették őket. A családom, a rokonságom szegény mint a templom egere. Apám a születésem előtt fél évvel meghalt, anyám végig egyedül nevelt fel és 3 millióval tartozik a bankoknak, a hiteleket nem tudja már törleszteni, az autót ami hitelre van legkésőbb 1 hónap múlva elviszik a behajtók. A tartozása hónapról hónapra csak nől, én pedig nem tudok segíteni rajta. Nincs állásom, nincs fizetésem, sehol sem alkalmaznak. Kilátástalan és reménytelen a helyzet. Totális csőd. 21 éves vagyok és vakvágányra futott az életem. Nincs már helyem itt. Nincsenek már terveim s reményeim, egyszerűen csak fogom magam és tovább állok. Világgá megyek és nem érdekel, ha netán nem lesz jobb az életem, az se ha netán rosszul végződik. Teljesen mindegy, így is már most sem nagyon van mit ennem, hamarosan nem lesz fedél a fejem felett, úgy 1 évvel ezelőtt majdnem börtönbe kerültem, és már gyerekkoromban 3 alkalommal is megpróbáltak megölni, a féltestvéremet meg is ölték. Az élet már sokszor megbüntetett, még olyan dolgokért, cselekedetekért is amikkel nem ártottam senkinek sem, olyanokért is amiket nem én követtem el. A halállal is már többször szembe néztem. Nem félek sem az élettől sem a haláltól. És nincs veszteni valóm. Az élet pedig valójában egy utazás, kinek rövidebb, kinek hosszabb. Mindenkinek megvan a saját útja melyen csak előre felé lehet menni és amit saját magának kell végig járnia. Mint mindenki más, ezt teszem Én is.