A Február miért 28 napos? Mi ennek az értelme?

Az időszámításunkat a rómaiaktól örököltük.

Kezdetben a hónapok a Hold járásán alapultak, a hónapok 29 vagy 30 naposak voltak. Az év 10 hónapból állt, az év 295 napos volt. Az év márciussal indult. (Ezért van az, hogy a szeptember a 7-ről, az október a 8-ról, a november a 9-ről, a december a 10-ről kapta a nevét.) A decembertől márciusig tartó időszakot egyszerűen nem tartották fontosnak számon tartani, mert mezőgazdasági szempontból hasztalan volt.

Később szükségesnek érezték számon tartani a téli hónapokat is, így további két hónappal bővítették az évet – ami az év utolsó hónapja (december), és az év első hónapja (március) közé került –, immár az év minden napját számon tartva. Csakhogy ez még mindig csak 355 nap volt, amit úgy korrigáltak, hogy az év első hónapja előtt egy héttel beiktattak néha egy-egy plusz hónapot. Ennek az elrendelése a mindenkori hatalom feladata volt, és vissza is éltek vele, mondjuk hogy még egy hónappal meghosszabbítsák a megbízatásukat.

(Az eddigiek kicsit kérdésesek. Vannak nyomok arra, hogy korábban is voltak naptárak, és a hónapok hossza nem feltétlenül a holdfázisokhoz idomult, voltak 28, 29 és 31 napos hónapok is.)

A naptárat aztán Julius Caesar reformálta meg, mert addigra tetemes – kb. 90 napos – csúszásban voltak a visszaélések miatt. Julius Caesar részben ezt korrigálta úgy, hogy a napéjegyenlőség újra a megszokott helyére kerüljön, részben meghatározta a hónapok hosszát. Méghozzá egy egyszerű szabályossággal, a hónapok hossza – márciustól kezdve – felváltva voltak 31 és 30 naposak. Csak ez így is hosszabb lett volna egy évnél, így hát az év akkoriban utolsónak tartott hónapjából lecsíptek egy napot, az alapból 29 napos lett. Azt is elrendelte, hogy minden 4. évben iktassanak be egy szökőnapot, méghozzá az úgyis csonkára sikerült 29 napos februárt 30 naposra megtoldva. (Így szökőévben valóban rendre 31 és 30 napos hónapok követték egymást sorban.) (A szökőnapot nem február végére tette, hanem az év kezdete – március 1 – előtti 6. napra, így nem okozott gondot a pénzügyi, adóügyi rendszerben, hiszen az év eleje ugye adózás szempontjából is határnap volt.)

Aztán jött Augustus cézár, aki elneveztette az akkoriban 6.-nak tartott hónapot önmagáról. Csak bökte a csőrét, hogy az a hónap pont 30 napos, az meg ugye mégsem járja, hogy a július (amit Julius Caesarról neveztek el) 31 napos, az ő augusztus hónapja meg csak 30 napos. Így hát itt megtörte az évet, az augusztus is 31 napos lett, majd innen továbbra is felváltva jöttek a 30 és 31 napos hónapok. Igen, csak ezzel az év további része egy évvel hosszabb lett volna. Fogta tehát, és az amúgy is csonka februárból csípet el egy napot. Így kapta meg tehát az év – márciusi évkezdettel – a következő mintát:

március - 31 napos

április - 30 napos

május - 31 napos

június - 30 napos

július - 31 napos

augusztus - 31 napos (az eredeti 30 helyett)

szeptember - 30 napos (eredetileg 31 napos volt)

október - 31 napos (eredetileg 30 napos volt)

november - 30 napos (eredetileg 31 napos volt)

december - 31 napos (eredetileg 30 napos volt)

január - fura, de megmaradt 31 naposnak

február - 28 (szökőévben 29) napos (eredetileg 29/30 napos volt)

> Úgy értem, sokkal több értelme lenne, ha a hónapok csak 30, és 31 napokból állnának.

Értelme nem lenne több, maximum logikusabb lenne. De nem mentél elég messzire. Az is problémát jelent, hogy ugyanaz az nap minden évben más napra esik. Illetve minden hónap elseje más napra esik. Ennek korrigálására néhány tucat öröknaptár rendszer született már a történelem során. Például kitaláltak olyan rendszert is, ahol egy év 13 hónapból áll, és mindegyik 28 napos. Ez így 364 napot ad ki, ezért lenne egy extra nap is a naptárban, ami nem tartozna egyik héthez sem, ez ilyen extra nap lenne. (Szökőévben kettő is lenne belőle.) Praktikus lenne, hiszen nem kellene minden évben új falinaptárat venni, minden évben minden nap ugyanarra a napra esne. Sőt minden hónapban ugyanaz a nap ugyanarra a napra esne. Ötödike van? Akkor péntek van, függetlenül attól, hogy melyik hónapban, melyik évben. (Mondjuk aki 1-én született az megszívta, minden évben hétfőre esne a születésnapja.)

De ezek akkor működnének, ha egyszerre vezetnénk be kvázi a világon. Óriási kavarodást okozna egy ideig, ami több kár, mint amit nyernénk vele. A világunk túl globális, az idő túl fontos ahhoz, hogy a naptárhoz csak úgy hozzányúljunk.

Másrészt a naptárhoz kötődik egy csomó szakrális tartalom. Gergely pápát nem az zavarta a naptárreformja előtt, hogy a naptár 13 nappal el van csúszva az évhez képest. Különösebben ennek nem lett volna jelentősége. A probléma az volt, hogy a húsvét napját kétféleképpen kezdték számolni. Volt, aki a Niceai zsinatban –

amúgy az addigi 3 nap csúszás miatti kavarodás miatt – rögzített napéjegyenlőség dátumához – március 21-hez – mérte, volt aki viszont az addigra további 10 nappal eltolódott tényleges napéjegyenlőséghez képest. Így a húsvét időpontja – lévén azt a holdfázishoz számoljuk – akár egy hónappal is arrébb kerülhetett. És ez nem volt lényegtelen szakrális szempontból. Nagyon nem mindegy, hogy Jézus feltámadását az időben neki megfelelő helyen ünnepeljük, vagy valamikor egészen más időpontban.

Ma persze ennek talán még a vallásos emberek is kisebb jelentőséget tulajdonítanak, de azért ma sem teljesen lényegtelen egy keresztény ember – akikből van a földön 2,2 milliárd – számára.