Önbizalom hiányos emberek, és önértékelési gondokkal küzdők, hogy szerethetik meg magukat mi kell ahhoz, pl ha van párjuk hogy segíthet neki?

Az önbizalom valamiféle hit önmagunkban, hit abba, hogy képesek vagyunk bizonyos dolgokat elérni, meg tudunk birkózni bizonyos problémákkal, meg tudunk oldani bizonyos feladatokat, vannak értékeink, pozitív tulajdonságunk, tudásunk, képességeink.

A hit alapja meg a tapasztalat. Akkor fogod igazán elhinni, hogy képes vagy mondjuk egy 20 km-es túrát végiggyalogolni, ha előtte már sikerült pár 15 km-es túrát megcsinálnod. Akkor bízni fogsz abba, hogy a 20 km-es túra sem fog problémát jelenteni. Pár 20 km-es túra után meg már a 25 km-es túrának is nekivágsz.

Az önbizalom hiánya alapvetően a sikerek hiányából fakad. A sikerhez kitartás kell. A sikerhez vezető út zsákutcákkal, akadályokkal, kudarcokkal van kirakva. Elsőre el kell hinned magadról, hogy nem vagy különleges. Ez látszólag meglepő kijelentés, de sokszor lehet a kudarc oka a túlzott magabiztosság. Pl. ha valaki elhiszi, hogy neki különös tehetsége van a gitározáshoz, elkezdi csinálni, és három hónap után sem tudja lejátszani a legdurvább gitárszólókat, akkor elkönyveli, hogy mégsem különleges a gitározáshoz, ő valami !másban! különleges. Aki meg úgy indul neki, hogy nincs különösebb tehetsége, de nem is béna hozzá, azt nem éri váratlanul az, hogy három hónap után még mindig nem tudja lefogni normálisan az F akkordot, de tudja, hogy azért, mert nem megy ez olyan könnyen. Ő kitartóbbá tud válni, tovább gyakorol és gyakorol és gyakorol. Fél év után már le fogja tudni fogni azt az F akkordot, örül neki, és tanul, gyakorol tovább, és lehet, hogy akár 4-5 év gyakorlással, türelemmel, kitartással a végén igazán profi gitáros lesz belőle. Lehet, hogy nem a legjobb, nem egy őstehetség, de nem is kell, hogy az legyen.

Ergo érdemes megnézni az embernek magában, hogy mi az, ami igazán érdekli, amit munkaként akkor is csinálna, ha milliomos lenne, és nem kapna érte pénzt. Amit nem valamiért, nem pénzért, nem elismerésért, nem hírnévért csinál, hanem önmagáért, csak hogy csinálhassa. Ebbe kell elmerülni, de nyakig, ehhez kell megfelelő hobbit találni. A többi jön magától. Ha én jó vagyok túrázásban, akkor talán van elég fizikai kondim ahhoz, hogy egy költözésnél ne költöztetőket hívjak, hanem pár haverrel hordjam fel a bútorokat az új lakásba. De lehet akkor már belevágok abba is, hogy magam fessem ki a lakást. Lehet elsőre nem lesz a legszebb, de tanulok belőle, másodszorra jobb lesz. Ha mindenhez így állok hozzá, idővel azt fogom látni, hogy sokféle területen megállom a helyem, önálló tudok lenni, akár segítség nélkül, vagy segítséggel, de kontrollálni tudom az eseményeket magam körül.

Amúgy egy párkapcsolat is segíthet az önbizalom erősítésében. Egy szerető társ sok olyan dolgot segít láttatni magadban, amit önmagadtól nem feltétlenül látsz meg.

De! Nem ő fogja az önbizalmad alapját lerakni. Az önbizalmadon neked kell dolgozni. Itt el lehet követni azt a hibát, hogy mástól fogod várni a boldogságot, az önbizalmad erősödését, ahelyett, hogy te tennél érte. Ez ugyanúgy önbizalomhiányhoz vezet, hiszen azt fogod érezni, hogy a dolgok nem tőled függnek, nem a te irányításod alatt állnak. Lehet, hogy boldogabbnak fogod érezni magad egy ideig, akár hosszú ideig, de kiszolgáltatottnak is, hiszen a boldogságod kulcsa a párodban lesz, tőle fogsz függni. Ez nem jó. Neked önmagadban kell egésznek lenned, minden hibáddal, hiányosságoddal együtt meglátnod magadban az erőt, a képességeidet, amelyek valószínű nem kimagaslóak, nem különlegesek, de léteznek, és lehet rájuk építkezni.