Nem lenne ciki, égő orvosnak tanulni?

Én a helyedben nem ezt a kérdést tenném fel és nem másoknak.

Magamnak tenném fel így: Szeretném én ezt csinálni? Ha igen, miért?

Egyébként ha a szüleid tudnak támogatni, élhetsz a lehetőséggel és nem az számít hogy más mit gondol...

Igen, a családalapítás. Szerintem 30 évesen kezdő orvosként jobb, mint húsz évesen bizonytalan jövőképpel. A lényeg hogy ehhez tényleg elhivatottság kell, ezt nem szabad félvállról venni. A kérdés hogy érzel-e elhivatottságot magadban a gyógyítás iránt. (Ez a legfontosabb)

A ciki, égő, menő jelzőket tessék elfelejteni. Próbáld a dolgokat az alapján megítélni, hogy helyes/helytelen, hasznos/káros, jó/rossz.

Ugye minden orvos így van ezzel. De hadd kérdezzek vissza. Úgy a társadalomban melyik szakmának, melyik szakma képviselőjének nagyobb az elismerése? Egy orvosénak – aki akár egy évtizedig tanulta a szakmát –, vagy egy gyári munkásé, kőművesé – amihez lehet, bőven elegendő kijárni a 8 általánost, maximum egy szakmunkásképzőt –, melyik a társadalom szemében a megbecsültebb, magasabb fizetést érdemlőnek tekintendő, példa értékű szakma?

Én azt gondolom, hogy az embernek van egy bizonyos érdeklődési köre, képessége, erőssége. A legjobb, ha az ember ezeket igyekszik megtalálni, kiaknázni, és ennek mentén választani szakmát. Ez lesz a jó a társadalomnak, az egyénnek is. Neked ez az álmod, ez az erősséged, erre vannak a legjobb képességeid, hogy orvos legyél? Ha igen, akkor ne habozz. Ha nem, keresd meg azt a szakmát, amit akkor is csinálnál, ha nem kapnál érte pénzt, mert önmagáért csinálod. Ha így teszel, soha nem kell dolgoznod, kvázi mindig a hobbidat fogod űzni, csak történetesen egy munkahelyen, ahol pénzt is kapsz érte.

Kérdező, egy szép hivatáson gondolkodsz. Van-e erőd hozzá? A többi meglesz. Még egy orvostanhallgató sem fordult fel az éhségtől, hidd el, ha a hivatástudat fontos, sokat elvisel az ember. Ajánlom, olvasd el ezt, könyvtár, vagy pár forint antikvárium::

[link]

Egy igaz ember, egy hiteles életmű. Amit Bach-orognaművei eljátszásért kapott, vitte a sajtákezűleg is épített kórházaba, gyógyítnai az embereket. 30évesen tanult orvosnak:

"1905 őszén kezdte el orvosi tanulmányait. Egyidejűleg teológiai előadásait is megtartotta, orgonahangversenyeket adott, s mindezek mellett kiemelkedő jelentőségű tanulmányokat írt Pál apostol misztikájáról és Bach orgonaműveiről. 1911 decemberében tette le utolsó vizsgáját. Ezekben az években – bár már jó nevű teológusnak és orgonaművésznek számított – meglehetősen szűkös anyagi körülmények között élt"