Tudom, volt már. Azt is, hogy nem egyszer. Szerelmes vagyok az unokatestvérembe. De?
De én nagyon rossz helyzetben vagyok jelenleg. Szeretek egy 20 éves lányt, aki a harmadunokatestvérem. Nem régiben ismertem meg, és azóta jelen van az életemben és érzések kölcsönösek.
A családnak a legelején (testvéremnek) mondtam, hogy találkozni szeretnék vele.
Ő már akkor jelzett,hogy nem szabad.(5 hónappal ezelőtt)
Nos, mi azóta is találkozgatunk, mert mindketten úgy éreztük/ érezzük,hogy egymás mellett van a helyünk.
Úgy érzem ez az igaz szerelem, amit most érzek iránta. És érzem, hogy viszonozza is.
Olvastam rengeteget arról, hogy ez már törvényileg engedett és már a vérfertőzésnek sincs nagy esélye! Viszont én most nem erre lennék kíváncsi. Hanem arra, hogy hogyan közöljem a családommal, hogy mi szeretjük egymást? Értem én, hogy álljak eléjük és közöljem. De hogy ? Nem szeretnék balhét, sem bajt.
Talán anyukám elfogadná, mert észrevette, hogy mennyit változtam pozitív irányba és ez is neki (a lánynak) köszönhető.
Kérlek titeket, képzeljétek magatokat a helyembe, és ha eszedbe jutna valamilyen tanács, szívesen elolvasnám.
Ja! Hozzáteszem, hogy nem tartja a kapcsolatot semmilyen szinten az ő családja és az enyém. Nem ismerem se a papáját sem a mamáját, sem a szüleit.
A mamám és az ő mamája viszont nagyon jóba voltak gyermekkorukban, épp ezért sem tudnák elfogadni.(szerintem)./általuk vagyunk harmadunokatestvérek. Mamám és az ő mamája első unokatestvérek.
(Aki ellenzi a harmadunoka testvér szerelmet, az ne írjon. Itt a tanácsokra van szükségem és nem a negatív hozzászólásokra)
Ha viszont elolvastad, és erre a kérdésre szántad az idődet, és adsz tanácsot is, millió köszönetet küldök!
20-fiú
Felvállaltátok azóta szerelmeteket?
Kíváncsi vagyok, h. mertétek-e, és hogy hogyan fogadták.
Szia! Kedves tőled, hogy kérdezed.
Voltam náluk többször is, az anyukája nagyon kedves volt, de az apukája nem.
Úgy éreztem, hogy kikene mellém állnia a lánynak, akit szeretek de nem tette. Megijedt. Nem érzem, hogy ő annyira biztos lenne bennem, mint én benne. Ha annyira fontos lennék neki, megmondta volna akkor. De nem tette. Ígyhogy láttam, hogy apukája milyen szemmel néz rám.... a lánynak sem akartam rosszat, és magamnak sem. Nagyon hiányzik!!!! :'( borzasztó volt vele szakítani. De nem tudom megváltoztatni egy család véleményét. Úgy gondoltam ez a fér, ha véget vetek neki. Persze mind a ketten nehezen viseljük a mai napig a szakítást.
Nem tudnátok kicsit szeparálódni a családjaitoktól, külön/ más városba költözni? Tanultok v. dolgoztok?
'Vissza tudnátok csinálni' a dolgot?
Jó lett volna, ha a karácsony enyhülést hozott volna...
Sziasztok!
Képzeljétek... Összejöttünk!
Nem bírtam elfelejteni, úgyhogy annyira szeretem őt, hogy már tegnap a szüleinek is mondtam, hogy a lányukkal szeretnék lenni ! <3
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!