Mi a véleményetek? Érdemes folytatnom?

A vers fő lényege nem a rím, hanem a ritmus. A rím gyakori, de nem szükséges eszköze a versnek.

Alapvetően háromféle fő versforma létezik:

1. Időmértékes verselés. A ritmust a rövid és hosszú szótagok adják, gyakran nagyon kötött formában (hexameter, pentameter, disztichon)

2. Ütemhangsúlyos verselés. A ritmust a szótagok száma adja, a versszak szerkezete kötött, az egy sorban szereplő szótagok száma is szabályos osztást mutat, a verssorok hossza is vagy azonos, vagy valamiféle szabály szerint rendeződik.

3. Szabadvers. A forma, a verssorok hossza, a vers egész szerkezete kötetlen. Gyakorta megesik, hogy rímek sincsenek benne. A ritmust néha külső tényező adja – mondjuk egy dallam –, vagy az érzelmi töltet, de lehet, hogy alapvetően nincs semmi ritmikusság a versben, az mástól válik művészetté. Mivel ebbe formailag bármi belefér, ezért itt magasabb is az elvárás, hiszen formailag bármilyen szöveget – ezt a választ is – lehet szabadversnek tekinteni, mégsem gondolunk rá így.

Számomra attól lesz valaki költő, ha az első két forma valamelyikét is magabiztosan tudja művelni, képes különböző stilisztikai eszközöket – alliteráció, keretes szerkezet, stb… – is felvonultatni, és így is egy kerek egész mondanivaló olvasható ki a versből. De attól, hogy valaki telepakolja ezekkel a versét, attól még nem válik jó verssé. Vagy ha szabadvers, akkor többet kell, hogy elmondjon, mint ugyanannak a tartalomnak a prózában való megfogalmazása, vagy a prózai megfogalmazásnak is kell valamiféle értéket képviselnie.

A verseid ilyen értelemben szabadversek, annak meg meglehetősen átlagosak, itt-ott kicsit modoros, erőltetett a rím. A verseidnek van egy sajátos hangulata, de ez sem túl újszerű, tartalmában kicsit elcsépelt témák, nem túl kicsiszolódott megfogalmazásai. Nehéz megfogalmazni, hogy mi a problémám vele, talán leginkább az az érzet, hogy erőltetettnek, izzadságszagúnak tűnnek ezek a versek, mintha csak az lett volna a cél, hogy találj egy értelmes szót, kifejezést, ami rímel az előző sorvégre. Nem érzem, hogy a vers lüktetése – a sorok hossza – harmonizálna, illeszkedne az érzelmi töltettel, nem érzem a jobb szabadversekben érzett belső, nem szótagszámra, nem szótaghosszúságra épülő, de valahogy mégis jelenlévő ritmust.

Nem borzalmasan rossz versek ezek, de nem is kimagaslóan jó. Ha a magad szórakoztatására írod ezeket, akkor írd, én is írtam verseket régebben, hasonlóan se nem jó, se nem rossz verseket, tudatában is voltam a hibáiknak, de ennek ellenére mégis örömömet leltem benne. Ha írod őket, fejlődni is fogsz, ha kritikusan olvasod vissza a régebbi szerzeményeidet. De minőségben messze van még attól, hogy mások számottevő figyelmébe lehessen ajánlani.