Hogy lépjek túl a dolgon?

Hasonló cipőben jártam, engem is halálra terrorizáltak általános iskolában, és én is visszahúzódó, csendes típus voltam, akárcsak te. És akárcsak neked, a középsuli számomra is változást hozott. Ott is csendesebb, visszahúzódóbb voltam noha, de már a kezdetektől fogva nyitottabb voltam, mint általánosban, és ahogy múltak az évek, egyre jobban megnyíltam, és nagyon megszerettem az osztályom. Most, az egyetemen meg aztán végképp normalizálódni látszik a szociális életem :)

Hogy hogyan tehetnéd túl magad rajta, az egy jó kérdés. Nekem nem okozott alapvető gondot, örültem, hogy túl vagyok azon a korszakon, és hogy normálisan élhetem tovább az életem. Sőt, azt, hogy a későbbiekben kimondottan nyugodtan tudtam kezelni a konfliktusokat részben annak tulajdonítom, hogy úgymond "megedződtem" általánosban. Akárhogy is, még ha te nem is tudsz ilyen "pozitív" gondolatokat táplálni a múltbéli élményeidhez, ezt ne feledd el: Túl vagy rajta. Már elmúlt, és nincs további hatása rád. Másfelől pedig, te olyasmiket éltél át, amit a legtöbb ismerősöd soha, kerültél már nagy lelki nyomás alá, és túlélted, kisétáltál belőle. Ez akárhogy is nézzük, elismerendő teljesítmény. Ne amiatt bánkódj, ami történt, lásd úgy, hogy sikeresen vettél egy hatalmas akadályt. Légy büszke magadra, hogy sokkal mélyebbről indultál, mint a többiek, és mégis ugyanoda érkeztél a végén. Nem tette tönkre senki és semmi az életed. Épp ellenkezőleg, bebizonyítottad, hogy nagy lelki erő munkálkodik benned, és hogy messzire eljuthatsz az életben.

Ha szeretnéd, és szükségét érzed, szívesen beszélgetek veled részletesebben is a problémáról. Akárhogy is, fel a fejjel, és előre tekints! :)