A megegyezés elég a tulajdon megszerzéséhez?

Ez a jogeset: valakik írásbeli adásvételi szerződést kötnek ingó dologra(ami alakszerűtlenül is eladható lenne). Az egyik fél cselekvőképtelen állapotban volt részegség miatt. Utóbb viszont ténylegesen megtorénik az átadás-átvétel. Ez esetben itt az átadáskori megegyezés lesz maga a szerződés? Amely szóbeli megállapodás függetlenül érvényes a korábbi cselekvőképtelen állapotban tett nyilatkozattól? Az úgynevezett "Trennungsprinzip" zavart meg, illetve nem értem, hogy a Ptk mit ért az alatt, hogy a birtok átruházása is szükséges a megfelelő jogcím mellett. Tehát, ha itt a korábbi írásbeli szerződés a megfelelő jogcím, ami cselekvőképtelenseg miatt semmis, akkor később az birtokátruházás egyben a jogcím is, hiszen azzal, hogy átadják, feltelezzuk a szóbeli megállapodást is?Hát ez nagyon aranyos jogeset :D a magyar jog nem elégszik meg sem a jogcímmel (például egy adásvételi szerződés), sem a dolog fizikai átadásával. A kettőre együtt van szükség. Hiába van szerződés, ettől még az eladóé a dolog. És hiába adok át egy dolgot valakinek, ettől még nem lesz az övé, ha nincs jogalap. Az átadás nem jogalap önmagában. Félreérthetetlen a Ptk: Ingó dolog tulajdonjogának átruházással való megszerzéséhez az átruházásra irányuló szerződés vagy más jogcím és erre tekintettel a dolog birtokának átruházása szükséges. A magyar jogban tehát nem absztrakt tulajdonátruházás van, vagyis a puszta átadás causa, jogcím nélkül érvénytelen. Viszont ezt a szabályt áttöri egy esetben a Ptk: A cselekvőképtelen állapotban tett jognyilatkozat a cselekvőképtelenség miatt nem semmis, ha tartalmából és megtételének körülményeiből arra lehet következtetni, hogy a jognyilatkozat megtétele a fél cselekvőképessége esetén is indokolt lett volna. Tehát megszerezte a tulajdont.

Arról nem beszélve, hogyha tulajdonátruházás szándékával történik a dolog átadása, akkor ez lesz maga a szerződés, nem kell írásba foglalni.