Mit, és mikor álmodtatok utoljára? Mi volt a legijesztőbb/legviccesebb/legfárasztóbb/legundorítóbb álmod?

A legundorítóbb/legijesztőbb álmom egyben az volt, amikor azt álmodtam, hogy otthon vagyok, elég fura a családom, mintha mindenki részeg lenne és édesanyámmal szeretkeztem, holott én magam is nőnemű vagyok, nem lakom otthon és a családom többi tagja sem él velünk.

Nem volt kellemes, meg voltam döbbenve utána, mikor felébredtem, dehát nem tudom irányítani az álmaimat.

Legundorítóbb:

Egyszer azt álmodtam, hogy eltévedtünk egy kisebb baráti társasággal, kocsival. Majd eljutottunk egy városba. A város viszont teljesen üres volt, kihalt, mondhatni szellemváros. Nagyon szomjas lettem, nálunk már nem volt semmi innivaló, így elkezdtem keresni valamit ahol ihatnék. A panelházak között végül találtam egy kis parkot/játszóteret. Elég ijesztő volt a hatalmas csend, és üresség. A játszótér közepén viszont volt egy kis ivókút, örültem neki. Ittam belőle jó sokat, és utána feltűnt, hogy a víz ami jön belőle zöldes barnás színű. Kiköptem amit tudtam, majd visszamentem a többiekhez, de az úton elkezdtem furcsán érezni magam. Pánikba estem, mert tudtam hogy valami nincs rendben, majd erős vas ízt éreztem a számban. Elkezdtem köpködni, és vér jött ki. Aztán éreztem hogy a számban valami kemény van, megint köptem, és 2 fogam volt az, majd elkezdett kihullani a többi is, mire odaértem a többikhez. Ők megláttak engem, és menekülni halálra-ijedve hátrálni kezdtek...

Nagyon pánikoltam, és iszonyatosan rosszul éreztem magam, aztán észrevettem, hogy a kezem kezd elszíneződni, bordós pirosas színt felvéve, mintha egyszerűen csak elpárologna a bőröm, és felszínre kerülne a már félig rothadt hús, és izomköteg, majd összeestem... A földön feküdve éreztem, hogy kezdek "szétfolyni", aztán riadva ébredtem fel. :)

Ma reggel álmodtam: a Mátrix című film alternatív befejezése. :) Az elején még én voltam a "főszereplő" és szó nem volt a filmről. Valami kémialaborszerű helyen voltam, kísérleteket csináltam, aztán megtudtam, hogy az az épület, ahol lakom, össze fog dőlni, és ott halok meg. Ezt valahogy sikerült elkerülni, de nagyon féltem. Ekkor keveredett a képbe valahogy Neo, miközben az utcán hazafelé mentem. Innentől már ő volt a "főszereplő", éppen Smith ügynökkel harcolt, és tudom, hogy volt valami konkrét dolog (vagy egy személy, vagy valami tárgy), amiről tudta, hogy az biztosan nem irányítható a Mátrix által. De utána kiderült valahogy, hogy az is annak a befolyása alatt áll, és ez eléggé sokkolta. Ennek hatására felhagyott az egész Mátrix-elpusztítással, és visszatért oda, mint hétköznapi ember. Még azt is láttam (úgy, mint a filmekben, hogy "x hónappal/évvel később"), hogy a 2 kisgyerekével játszik, és boldogan él, míg meg nem hal. :)

A legrémísztőbb álmom szavakkal leírhatatlan, leginkább azért, mert nincs hozzá kép, csak homályos foltok, szürreális "jelenetek". És nem is ez a rémísztő benne, hanem azok az érzések, amik ezen "képek" láttán előjöttek. Kb. valami rettenetes szorongató halálfélelemhez vagy rettegéshez lehetne hasonlítani. Arra emlékszem, hogy miután félálomba felébredtem, azt mondogattam magamban, hogy "bárcsak tudnám kitépni az agyamat, hogy ne tudjak visszagondolni rá".) Még percekkel utána is iszonyú volt. :S

Köszi. :)

A számomra legijesztőbb meg a következő:

Ahhoz, hogy megértse valaki, hogy miért is ilyen ijesztő ez nekem, hozzá kell tennem, hogy ez az álom változó szereplőkkel, és helyszínnel, meg helyzettel ugyan, de mindig állandó eseménye épül. Visszatérő álom, kb 10 éves korom óta. Évente legalább egyszer álmodom...

Mivel cserélődnek a helyszínek, és a szereplők, ezért csak a legutóbbi álmomat írom le.

Régi telkünkön voltunk, családdal, barátnővel, és ott volt 1-2 közeli barátom is. Ill. szomszédok, és egy rakat falubéli idegen ember. Falusi búcsú, mulatnak az emberek, mi meg barátnőmmel légpisztollyal lövöldöztük a kirakott hurkapálcikákat. Jól éreztük magunkat, majd kezdett beesteledni. A városházában voltunk, volt nagy közös lakoma, ittunk is egy keveset, így egy kicsit be is rugtam. Ezért kimentem egy kicsit levegőzni/sétálni.

A falu ey dombon helyezkedik el, a városháza a domb alján van, és egy aszfaltozott út vezet felfelé, kétoldalt tipikus falusi vályog házakkal körbevéve. Forgalom alig szokott lenni, nappal is csak alig-alig egy két kocsi, éjjel meg főleg semmi, így az úton megyek.

Már majdnem feljutottam a domb tetejére, ahol a falu végetér, de elfáradok, ezért leülök a nyári estétől még meleget árasztó aszfaltra. Kellemes az idő, és gyönyörű az égbolt, teljesen tiszta az idő, tökéletesen látni több ezer csillagot. Hátradőlök, és gondolkozok, majd feltűnik egy a többi csillagnál világosabb kék pötty az égen. A fénye vibrál.. Aztán azt veszem észre, hogy az a kék pötty lassan, de biztosan növekedik, furcsállom a dolgot, ezért felülök, és úgy figyelem tovább. Az meg egyre csak növekedik, fogalmam sincs mi lehet az, kezdek megijedni, és felállok, majd elkezdek futni lefelé a dombon a többiekhez. Néha-néha felpillantok, s az már egyre ijesztőbb méreteket ölt. Végül amikor már majdnem odaértem a városházához, már halk morajlást is hallani, ezért még jobban begyorsítok, innentől mellőzve az égre tekintést. Odaérek, és azt látom, hogy már mindenki kijött, és rémült arcokkal bámulják az eget, s csendben, de arrafelé mutatva hívják fel a többiek figyelmét az eseményre. A morajlás egyre hangosabb, és a lámpák sárgás fényét, már elkezdi átvenni ez a szürkés ciánkék világítás, amit az esemény gerjeszt. Olyan mint amikor egy villám megvilágítja a tájat, csak ez állandó, és nem pillanati. Pánikba esve keresem barátnőmet, és rokonaimat, de nem találom őket. A morajlás már kezd a fűlnek elviselhetetlen mély, fenyegetően durva hangot kiadni, a kékség már egyre világosabb, az emberek már üvöltve menekülnek, szeretteimet meg már a káosz miatt se találom. Majd hopp, felkelek. A szívem nagyokat dobog, és nagyon hevesen, le vagyok izzadva, és majdnemhogy fuldoklok. :) Kell 10-20 perc utána hogy magamhoz-térjek. Elég kellemetlen.

Nem tudom miért visszatérő, gondolom egy pszichológus megtudná magyarázni, de annyira nem izgat a dolog. Azért nem, mert egyrészt évente csak 1-2 szer van, másrészt meg azért mert biztos, vagyok benne, hogy nem fog megtörténni. Csak hát, ijesztő. :)

Legundorítóbb: az anyukámnak bekaptam a !tökét.

Legfélelmetesebb: egy ázsia származású gyilkos üldözött késsel az utcánkban

legfárasztóbbat nem tudok mondani a legjobb pedig nagyon nagy titok.