Hogyan tudnám leküzdeni a lustaságom?

Valahogy az évek során egyre lustábbá, kényelmesebbé váltam. Vannak napok amikor meg kellene csinálnom bizonyos dolgokat, de rengeteg kötelességemmel úgy vagyok, hogy húzom-halasztom, végül semmi sem lesz belőle. Általános iskolában kifejezetten szorgalmas voltam, 4,7-es volt az átlagom. Középsuliban minden évben javítóvizsgára kellett mennem. Most OKJ szakmát tanulok, lassan ki kellene dolgoznom a szóbeli tételeket, de egyszerűen nem bírom rávenni magam. Vagy az történik, hogy hétvégén délelőttig lustálkodom, majd azután leülök gépezni és 9-10 órahosszára is képes vagyok ott maradni előtte este pedig azt érzem, hogy aludni se vagyok képes, ha pedig elalszok akkor nagyon rossz minőségű az alvásom. Vagy pedig ha felkelek kora reggel, akkor bekaocsolom a TV-t és ott is leragadok szintén akár 9-10 órára (de ekkor se célirányosan nézem, inkább csak nézek ki a fejemből). Ha tükörbe nézek azt látom magamon, mintha elvesztettem volna az izomzatom tömegének egy kis részét a hosszú évek óta fennálló mozgáshiány miatt. Továbbá azt is érzem, hogy ha sokat ülök egy helyben, el kezd fájni a derekam és legbelül sejtem, hogy ez nem fog jót tenni a gerincemnek meg az összes többi ízületemnek se. Ennek az életmódnak köszönhetően néha azt érzem magamon, mintha az agyam nem úgy "kapcsolna" néha, vagy ha suliban vagyok akkor csak bámulok ki a fejemből a semmibe. Egyre jobban bukásra állok minden tantárgyból, egyszerűen nem haladok semmivel se pedig kisgyermekkoromban azt gondoltam magamról, "na majd én most megmutatom, hogy kell megváltani a világot", erre egy semmitmondó, lusta, mentörődöm, trehány, nyámnyila lettem aki magának való, se egy barátja nincsen, se barátnője nem volt soha ráadásul nem értek semmihez se. Hogyan törjek ki ebből a négy fal közti életmódból? Lassan már kezdek aggódni saját magamért!

20,5/F