Ha Shakeszpiere idézetet teszek szeremes levélbe sajátként hivatkozás, szerző megjelölése nélkül az szerzői jogsértésnek, plágiumnak stb, mimősül?

> Egészséges lelkületű ember a benne levő tulzásokból akkor is észreveszi hogy ez csak poén ha ez nincs nagyberükkel ráirva.

Egészen addig, amíg nem találkozik a gyakorikerdesek.hu -n olyan kijelentésekkel, amiket először túlzó poénnak tartott, de rá kellett jönnie, hogy a válasz/kérdés írója komolyan gondolta. Oké, lehet, te poénként írtad be, de ha csak egy olvasója is van a kérdésnek, meg a válaszainknak, aki komolyan gondolja ugyanazt, amit te poénnak szántál – márpedig pont azért nyilvánosak ezek a kérdések, meg a válaszok, hogy mások is olvassák –, akkor már megéri komolyan válaszolni rá.

Sebaj. Ha te nem gondoltad komolyan, akkor a válasz nem neked szólt, hanem annak, aki komolyan úgy látja a világot, ahogy a #4 válaszodat szó szerint – iróniától mentes – értelmezése mutatja. Mondjuk úgy a válasz akkor nem *neked* szól, hanem annak – az amúgy nem ritka gondolkodásmódnak –, ami egy ilyen jellegű választ komolyan gondolna.

> Mások kioktatása helyett

Néha megvan annak is a helye, szerepe. Néha célszerű úgy megfogalmazni a véleményed, hogy annak legyen éle, azért, hogy hasson. Ha a válaszomon megsértődtél – márpedig ez érződik ki a szavaidból –, azt jogosan tetted, de ez azt jelenti, hogy valahol komolyan is gondoltad azt, amit leírtál, vagy nem akarod vállalni az általad leírtak következményét. Mindenesetre a sértődöttség jó, hiszen akkor a véleményem, és a véleményed ott fog dolgozni egy ideig a fejedben, addig is összeveted a két gondolatot. Sokkal több tanulságot tudsz – ha nem is ma, de egyszer – ebből levonni – akár neked, akár nekem van igazam –, mintha hidegen hagyna.

> inkább magadba kellene nézned méghozzá nagyon mélyen, mert ott belül nálad valami nagyon nem stimmel...

Egészen pontosan mire gondolsz? Ha valaki kritizál, és ezt jól kifejtve, érvek mentén teszi, az hasznomra válhat. Szóval nyugodtan mond ki, hogy szerinted mi nem stimmel nálam.

> Ép az fog bezárkózni akinek ez szól, ha igy szólsz hozzá.

Meglehet. Bizonyára sokan sokféle módon reagálnak egy ilyen hangvételű válaszra. Én is ingadozom, hogy így, vagy úgy fogalmazzam meg. Éppen most olyan hangulatban voltam, hogy kissé élesebb választ adtam. Igen, ez erős vélemény, de a témáról is erős a véleményem.

> Ez amit teszel max önigazolásra jó, vagy ép arra hogy saját magad próbáld győzködni a közel állsz ezekhez a gondolatokhoz.

Érthető, ha ezt írod, hiszen csak én lehetek egyedül biztos abban, hogy önigazolásnak, vagy öngyőzködésnek még a morzsája sincs ebben. De ezt nem tudhatod, így ez a válasz nem nekem szólt.

> Visszajutottunk oda hogy elöbb magadban tegyél rendet s csak utána kezd más portáját söpörni.

Magamban ezen a téren nagyon szilárd rend van. Nem mindenben témában persze, de ebben a témában határozott és mély meggyőződéssel. Én stabil, boldog, kiegyensúlyozott párkapcsolatban élek. Valahogy mindig is ez volt. Egyszerűen azért, mert valahol mindig is társat kerestem, akivel van szellemi kapcsolat, és ez a kapcsolat engem is, a páromat is épít. Viszont vannak a környezetemben olyanok, akik elhiszik, hogy minél több csajt fektetsz le, vagy csajként minél több pasit fűzöl meg, annál királyabb vagy. Az a gondom ezzel, hogy azt látom, ezzel magukat teszik tönkre, és minden tartalmatlan, puszta szexuális vonzalomra épülő viszonyból negatívan jönnek ki, mert elhiszik, hogy ez a fontos. Fontos ez is, de nem kizárólag ez fontos, és nem is a legfontosabb tényezője egy párkapcsolatnak.

Azt is gondolom, hogy ez nem is teljesen természetes viszonyulás a másik nemhez, meg úgy a párkapcsolatokhoz, ha lehet ezt még így hívni. Oké, az ember is csak hormonok, ösztönök által vezérelt lény, így van ennek érthető oka is, de alapvetően mégis csak egy korszellem, a média ülteti el ezeket a viszonyulásokat, nem is teljesen céltalanul, ártatlanul. Márpedig ez nem jó, mert pont ez teszi érzelmileg manipulálhatóvá, kiegyensúlyozatlanná az embereket, és az egésznek az emberek isszák meg a levét. Másik oldalról viszont az ember mégiscsak ember, legfőképpen azért, mert az ösztönei felett van egy racionális, szellemi szint, ami normális esetben felülírja az ösztönöket. Azért általánosítani sem akarok, rengeteg kivétel is van természetesen.

Szóval nem nekem van az egésszel bajom, hanem azoknak, akik így viszonyulnak. Én továbbra is azt gondolom, hogy aki egy olyan párkapcsolatban él, ahol a két fél között szellemi kapcsolat van, képesek egymás szemével látni, képesek büszkék lenni a másik céljaira, törekvéseire, még akkor is, ha az nem az ő céljuk, abból egy tök jó kapcsolat lesz, ami mindkét fél számára boldogságot hoz. Ha viszont egy kapcsolatban az egyik fél lenézi a másik nemet, ha csak strigulaként, trófeaként tartja számon, abból legalább az egyik fél sérül, de hosszútávon a legtöbb esetben mindkét fél. Még akkor is, ha történetesen sikerül elhitetni magával, hogy ő boldog így. Szingli lánynak/fiúnak lenni milyen jó már, nem? Nem kell alkalmazkodnod senkihez, azzal kötsz kapcsolatot, akivel csak akarsz, addig, amíg nyersz belőle, sokkal többször és erősebben éled meg az vágyat, a fellángoló érzelmeket. Jól hangzik, csak akkor miért elkeseredett, magányos a legtöbb ilyen értékrendet követő fiatal? Már ez az elvárásuk egy – idővel igénnyé váló – hosszútávú párkapcsolattól is, hogy az végig lángolás lesz, ezért már képtelenné válnak alkalmazkodni. És ez bizony szerintem komoly probléma.

De te végül is csak poénból írtad ki mindezt, ami kellően túlzó ahhoz, hogy bárki is komolyan vegye, tehát tulajdonképpen egyet kell, hogy érts mindezzel. Vagy mégsem?

> Ha ez tényleg a szivügyed lenne akkor nem más kérdését offolnád szét

Ezeddig kizárólag a kérdést feltevő gondolataira reflektáltam, és azt gondolom, hogy mindegyik leírt válaszom kimondottan a kérdező válaszaiból következik, abban a témában marad, tehát nem lehet offtopic. Offtopic az lenne, ha nekiállnék ok nélkül politizálni, vagy mondjuk reklámozni a blogom…

> Ahol nem csak talán egy emberhez szól, hanem célzottan azokhoz szól akikhez szólnia kell.

Ennél célzottabb nem nagyon lehet. Itt kizárólag annak szól, aki az adott gondolatot leírta. Ha meg már leírta, és mivel ha nem is szívügyem a téma, de annyira tartom fontosnak, hogy egy másik véleményt is megfogalmazzak, ezért megfogalmazom. Ha a stílus nem feltétlenül a legszerencsésebb, hát azt aláírom, de Isten tudja melyik a legcélravezetőbb stílus, néha pont az a célravezető, ha nem finomkodsz, mert az lepereg, elfelejtődik. Azért igyekszem – és szerencsére te is – az udvariasság alapvető keretein belül maradni, még egy-egy oda-odapörkölő csípős megjegyzés ellenére is.

> Mi lenne ha így tennél, és hagynád hogy az itteni kérdésekben a kérdés témájáról beszélgethessenek azok, akik azért vannak itt mert a kérdésben felvettett helyzet érdekli őket?

Ezt semmi nem gátolja meg, bár azt gondolom, hogy az eredeti kérdést már kiveséztük. Ha más téma felmerült közben – ha a kérdező hozta témába –, akkor miért ne lehetne beszélgetni arról is. Ha valamelyik fél nem akar, nem beszél többet, és a téma lezáródik.

1,2,3 a kérdésre válaszolt, de ahelyett, hogy megköszönted volna, vagy bárhogy reagáltál volna, te egy új problémát dobtál be, a mai világban épp nem vicceset. És az, hogy így megsértődtél és mindenkit letámadtál, jelzi, hogy te is valahogy problémának érzed, nem csak egy ártatlan poénnak. 2xSü az egyik itt ezen a népes gyakorin, akitől lehet tanulni, akinek építőek a hozzászólásai.

De én tőled is tanultam. Mert ez csak tőlünk függ, hogy tanulni akarunk-e, szellemileg fejlődni, vagy mindegy ez a kérdés. Szerintem nagyon nem mindegy. Ha leáll az ember a szellemi úton, nem stagnál, hanem lefele megy, sajnos ez törvény. Tehát úgy kell élni, figyelni a jelenségeket, hogy a megismerésben haladjunk, hogy világosodjon a világ, ne merüljünk el a sötétségben. És mást sem szabad hagyni elmerülni, segíteni kell egymásnak. Béke! anonimanna

> Azért ezegy kicsit ellentmondásos.

Miért is? Az ember nem napi 24 órában él párkapcsolatban. Normális esetben attól, hogy valakinek van egy társa, attól még nem szűnik meg individuumnak lenni, ettől még az embernek van saját érdeklődési köre, szabadideje, hobbija. Kell is, hiszen miről beszélgetnénk 7 év után, ha nem érne minket egyéni inger, nem lenne honnan behozni új élményeket, gondolatokat? Nem mindenki él úgy, hogy munka után hazaesik, aztán jobb híján nézi a bambuládát. Nem csak munka, alvás és egy légtérben eltöltött idő van, rengeteg időnk van mindenféle dologra, ezek egy részét együtt töltjük, egy részét meg egymás mellett, egy részét meg egymástól távol. Pl. míg kedvesem olvas, vagy éppen a saját hobbijának él – pl. ő tagja egy kulturális közhasznú egyesületnek – nekem van időm, kedvem, lehetőségem pl. itt válaszolgatni. Aztán ha együtt vagyunk, elmeséljük egymásnak, hogy mi érdekessel találkoztunk a nap folyamán, esetleg abból milyen tanulságokat vontunk le.

> Ha olyan jó ez a kapcsolat akkor miért ide menekülsz kiélni a nevelési kényszeredet?

Alapvetően igényem és felelősségem, hogy amiben tapasztalatot szereztem, azt átadjam másoknak. Általában a tudomány, számítástechnika kategóriában válaszolok, ott igyekszem segíteni azokat, akik valamit nem értenek, valamiben elakadtak. Néha-néha viszont az „egyéb” kategóriájú kérdésekben is válaszolok, ha úgy látom, hogy tudok. Szerzői jogi kérdésekben ha nem is vagyok perfekt, de valamennyi ismeretem van a témáról, ezért válaszoltam. Az, hogy bejött általad egy új téma, egy új aspektus, és erről véleményem van, hát miért ne írjam le? Ha hat, akkor megérte. Ha nem hat, hát nem hat, én megtettem, ami tőlem megtehető volt.

De a már-már személyeskedő elemzésem helyett kanyarodjunk vissza a vita tárgyát képező hozzászólásodhoz. Gondolom az én jellemvonásaim, élettörténetem kevésbé érdekes neked, vagy másoknak. Az értékrend viszont lehet érdekes, maradjunk inkább ennél a témánál.

Nekem az fura, hogy két eset van:

1. Komolyan gondoltad azt, amit leírtál. Ebben az esetben érthető az érzelmi reakció tőled, viszont ebben az esetben a magam részéről jogosnak érzem a válaszomat, és ellenérvek hiányában nem a válaszom az marad, ami.

2. Tényleg nem gondoltad komolyan amit leírtál, valóban csak vicceltél, valójában pont az ellenkezőjét gondolod. Ebben az esetben viszont nem értem az ellenséges érzelmi reakciót, hiszen ebből az következne, hogy te is hasonlóképpen gondolkodsz, mint én, tehát bólogatnál, ahelyett, hogy a személyemet – és nem az általam leírtakat – támadnád.

Melyik az igaz?