Mi a szart kezdjek az életemmel?

Kezdjünk mindent az elejéről, előre is bocsánat a regényért, próbálok majd csak olyan dolgokat leírni melyek lényegesek.

Szóval általános iskola: 5ös tanuló voltam aztán 5.től kezdtek romlani a jegyeim, de nem drasztikusan csak olyan 3as 4es tanuló lettem, aztán jött a középsuli, a lázadás stb. és 9-be nagyon sokat lógtam, és megbuktam. Így évet ismételtem. Aztán 9 másodjára: megint rossz közegbe kerültem és sok hülyeséget csináltam, a barátaim közül mindenki megbukott, kivéve engem.Aztán 10.es lettem, volt egy csaj (nevezzük K.nak) akivel vittük egymást a sok hülyeségbe, lógtunk, 4 igazgatóim volt, nem hogy tanulni, még be se pakoltam soha, majdnem kirúgtak. Aztán a barátnőmet kirúgták, én onnantól össze szedtem magam. Félévkor 8ból buktam és ebből 6ot kijavítottam év végére. 2 tantárgyból pótvizsgáztam. A matek az ment, sikerült. De a magyart az utolsó hétre hagytam, úgy voltam vele az meg lesz simán annyi idő alatt. (10tétel) De öszevesztem K.-val, akivel egyébként addig tartottuk a kapcsolatot rendesen a kirugása után is, és tovább züllöttünk teljesen nyár végéig. Igen, szóval összevesztünk, olyan balhénk volt amit most nem szeretnék részletezni, ha annyit említek hogy rendőrségi ügy lett belőle, (a mai napig járok tárgyalásra) és 3szor lettem megverve szerintem elég. Szóval nem éppen a tanulás érdekelt azon az egy héten. Utolsó két nap próbáltam tanulni, de nagyon kevés volt az az idő. Megbuktam irodalomból... egyébként év végén 2,3 ra buktatott meg a tanár, de hát ez van el kell fogadni nem igazán kedvelnek a tanárok.

Tehát azon a napon, amikor megbuktam (a csaj miatt, meg egyéb személy) ők, az utcánkban vártak, hogy megverjenek. De nem találkoztunk. Egyszerűen már sírni se tudtam. Mivel az előtte lévő héten csak bőgtem kb, és 3 kilót fogytam mert semmit sem tudtam enni, amikor sikerült megenni egy fél kakaóscsigát majdnem kihánytam.

Aztán eltelt az a szörnyű nap, és teltek a napok...oké, úgy voltam vele sok mindent ki bírtam már életem során, össze kell szedjem magam. Vágjunk neki a 10.nek is másodjára.

Nagyon sokat szenvedtem ősszel, úgy voltam vele, már csak két esélyem van, pszichológus vagy megölöm magam. Sírtam rengeteget, és gyűlöltem magamat. Jobban mint bármikor. Nem volt senkim, tényleg senkim.

De ahogy telt az idő, és sikerült feldolgoznom mindent, vagy csak eltemetnem magamban... egy érzelemmentes befásult emberré váltam, akinek már minden mindegy.

Csak a hétvégi berugások vigasztaltak.

Kibírtam több mint fél évet, de tegnap az o.főm bejelentette, hogy engem ki fog rugatni.

Ma szinte még be se megyek de már papolt nekem az o.fő és egyszerűen undort éreztem. Elgondolkodtam: mit keresek én itt? Miért akarok én megfelelni ezeknek az embereknek? Besokalltam és hazajöttem, úgy voltam vele hogy soha többé nem teszem be a lábam ebbe az iskolába, és felszabadító érzés volt egy ideig, aztán úgy éreztem hogy nincs semmim, senkim.

Mit tegyek?

Nagyon jó lenne ha valaki tudna adni egy értelmes tanácsot.

Köszönöm.

18/L