Mit kezdjek az életemmel?
Fiatal vagyok, de semmi ambíció nincs bennem. Nagyon rosszak a jegyeim, érettségim csak akkor lesz ha szerencsém van (de engem a szerencse nem szeret). Szakmám max valami gyenge, aztán úgy élek, hogy meghúzom magam és semmit nem érek majd el. Egyetlen dologhoz van tehetségem de abból ebben az országban nem lehet karriert csinálni. Nem is szeretem ezt az országot, igazából gyűlölöm, de még lehetőségem sincs kimenni innen. Annyira kilátástalan minden, szegény csonka családba születtem, semmi kapcsolatok, semmi pénz, semmi olyan, amibe kapaszkodhatnék. Nem vagyok valami szép, mint említettem a suliban boldog vagyok, ha kettest kapok, így is már egyszer megbuktam, sehová nem fognak felvenni és egy senki lesz belőlem. Nincs ami motiváljon, nincs senki, aki segíteni tudna, nincs eszem sem tehetségem, szóval megszívtam. 15 évesen azon gondolkodok már, hogy ha eltenném magamat lábalól vagy eltetetném, akkor talán a következő életemben nagyobb sikerem lenne.
Nem vagyok rossz ember, vagyis nem tettem olyat, mégis minden jó kerül.
Mit tehetek, ha így gondolkodok? Van esély arra, hogy jobb lesz, vagy aki ide ilyen helyre született így, az mondjon le mindenről?
válasza:Panaszkodni meg sajnálkozni mindig is könnyebb volt mint megdolgozni a sikerért.
Amúgy nem kell 2 diplomás embernek lenned. És a suli 90% semmire nem jó inkább alap műveltség.
Ebbe a korban sokan gondban vannak mihez kezdjenek magukkal és ez eredményezi főként azt hogy lesz*rják a tanulást mert nincs cél amiért küzdhetnének.
És az hogy a családodra fogod nem lesz jobb. Én sem gazdag családba születtem sőt elég rossz anyagi helyzetben vagyunk. De próbálom segíteni a szüleim és megküzdök azért hogy megéljek majd felnőttkánt. Nem gazdagként hanem mint általános polgár.
Amúgy meg fizikai munkára simán elmehetsz. Kőművesekből nagy a kereslet mert mindenki "értelmiségnek" megy. És ha van munka jól is keres. Akár ha jól "kitanulod" magasabb posztot is elérhetsz. Keresztapám, így kezdte és most van egy kis vállalkozása külföldön.
Lányként nem tudom, mennyire bírnám a fizikai munkát, habár amióta az eszemet tudom, mindent megcsinálok itthon.
Nem szeretek sajnálkozni habár ez most nagyon annak sikerült, csak annyira kilátástalannak tűnik minden, hogy kezdem feladni, pedig az sem én vagyok..
Most az is lehet, hogy a 8. másodjára sem sikerül, akkor nem tudom, mit csinálok tényleg..
válasza:Nem az a baj, hogy rossz helyre születtél. A probléma a mérhetetlen lustaságod!
Nem tanulsz, nem akarsz fizikai munkát csinálni (gyenge lányka? haha!). Sőt semmit sem akarsz csinálni, csak karriert. És mindent utálsz. Utálod az országot, utálod magadat.
Egy kiút van csak ebből a lekvárságból. Tessék szorgalmasan megdolgozni az előbbre jutásért!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!